...a fentebbi "felkiáltásnak" az apropója még, hogy végre kijutottam! Nagyon régen volt november 01-e...

Az elmúlt hétvégét otthon töltöttem, valahol a Mezőföldön. 

Az ígért csapadék mennyisége megérkezett, hó formájában! Végre, kicsit befehéredett a határ! Közeledve úti célomhoz sikerült meglepnem egy csapat libát a pusztában...gyors kapkodás, elő a felszerelés és az alábbi felvételek sikerültek rapid módon.

Itt gyanús lettem és szárnyra kelt az egész csapat.

A levegőben...

Ennyi liba között nem sikerült úgy képet készítenem, hogy ne legyen "kilógó, félbe vágott" liba a képeken.

Erre a napra még terveztem kimenetelt egy nádas szélére. Késő délután érkeztem a kiszemelt szegletbe. Minden érintetlen hófehér volt és néma csend vett körül. Nagyon apró pelyhekben szállingózott a hó (hódara), ezért a gépet nem vettem ki a hátizsákból. Ezt a délutánt, kora estét a nézelődésnek és hallgatózásnak szenteltem. Egy apró zörrenés nem volt, hallgattam a csendet ami körbe vett. Hallgattam az apró "hódarák"zörgését, halk neszét ahogy a kabátomon és a nádas levelein landoltak. 

Ahogy besötétedett, úgy közelítettem az autót, nem szerettem volna megzavarni ezt a némaságot. Gondoltam, hogy reggel egy nyitott könyv lesz a hótakaró, kiderül ki merre járt!

Másnap reggel...téli napokon nem kell hajnalok hajnalán kelni, kicsit "későn" világosodik (ennyi előnye van, valljuk be!). 

Jól gondoltam! Mozgalmas volt az éjszaka és hajnal! Élelem után kutattak, mintha feltárcsázták volna a környező földeket. Igazi csapázni való hó és időjárás fogadott!

Dolgozott a fekete sereg, rendesen! Volt közöttük "nagy talpú" is a nyomokból ítélve! Nem hiába, rejt ez a nádas szeglet meglepetéseket!

Ahogy haladtam a sűrű szélén, a sásos részben mozgásra lettem figyelmes. Kissé messze voltak, dokumentációs képeket tudtam készíteni. Valószínűleg tőlem ugrottak meg valahol a szélen, de bevallom őszintén, hogy én egy zörrenést sem hallottam felőlük!

A hangulat végett..

És elnyelte őket a nádas...

Őt pedig az idő nyeli el...

A fenti képpel búcsúztattam ezt a hangulatos téli, havas reggelt!

 Kettő egész nap eső áztatta a Bakony fennsíkját...

Hajnal 3 óra, szól az ébresztő...szélcsendes, friss levegő fogad ahogy kilépek az ajtón.

A területre kiérve egyből egy rudliba "botlok" amint csipegetnek a búzában, de a fények még annyira gyatrák, hogy távcsővel tudom (csak) kivenni, hogy "mifélék". Tehenekből és fiatalabb bikákból álltak.

Egy erdővel körül ölelt lucernához érek, amelyen távolabb egy 25-30 főből álló bikacsapat legelészik és körülöttük disznók "virgonckodnak", itt sem tudtam még képet készíteni, még dokumentációs jellegűt sem...

A lucernán jobbra tartva elindultam, hogy tegyek egy varga betűt és jó széllel megpróbáljak a közelükbe jutni.Igen ám, de ahhoz, hogy irányukba tudjak kerülni, el kellett mennem egy tritikálé tábla szélén (amely egy másik erdőtag mellett áll), itt még számítottam a mozgásra...és jól gondoltam.

A tábla felőlem eső jobb sarkát nem láttam be, így próbáltam óvatosan megközelíteni...nem hiába, ugyanis 2 fekete hát "világított" belőle.

A disznók biztonságba érezték magukat, gondolták ha ők nem látnak ki belőle, akkor őket sem lehet észre venni.

Az alábbi kép a hangulat miatt.

Ahogy haladtak a gabonában, próbáltam a nyomukban lenni, itt-ott ki-ki látszódtak de egyfolytában mozgásban voltak. Egyszer csak gondoltak egyet, lehet akkor eszméltek rá, hogy ideje lenne beváltani a sűrűbe, mert nagyon világos lett...és elindultak nyíl egyenesen irányomba, szívem a torkomba dobogott, mikor 2 méterre előttem még békésen "morcogtak"bogarásztak, mit sem sejtve jelenlétemről...Léptek kettőt, akkor lett gyanús valami.Belőlük még egy szőr szálat sem láttam, csak annyit, hogy megugranak jobbra, mozog a gabona és felháborodottan "röfögnek"fújnak.Az alábbi képpel csak a távolságot szeretném megmutatni.

Itt már egyértelműen gyanús lettem és az egész "banda" berohant az erdőbe.

Utamat tovább folytatva, mondanom sem kell, hogy a szarvasokat "lekéstem", már beváltottak mire kiértem.

A lucerna szélén vissza kanyarodva egy sutát vettem észre gidájával.

A gida eltűnt a balra eső erdőtagban, anyukája az ellentétes oldalán lepihent.Az erdő szélének takarásában megpróbáltam a közelébe kerülni.

Amikor kipihente magát felállt, álló képet szerettem volna készíteni, egész alakosat, de ugye nem mi diktáljuk a "beállításokat", mert ahogy felállt egyből kifordult oldalra.

A hátam mögé pillantva egy nyúl csipegetett, reggelizett.

Ezen a reggelen ő búcsúztatott a területtől...

Másnap hajnal...szintén 3 órakor ébresztő...irány a terület...

Beszéljenek a képek....

A vörös herére kiérve, a szemközti erdőből 3 disznó rohant ki, valami vagy valaki meg ugrasztotta őket.

Próba szerencse, gondoltam.

Ez volt az utolsó felvonása ennek a reggelnek...

U.i.: Ennyi disznót, ilyen fényviszonyok mellett az elmúlt időszakban együttesen nem láttam. Arra gondol(tam)ok, hogy az esők után a felázott talajon elbogarásztak. És a környéken a közelben csak ez az egy tábla tritikálé volt  még lábon, így ez adott terített  asztalt  nekik.