...eltelt Szeptember...A koronás fők már befejezték a nászt, a fáradalmaikat pihenik. A "nyárias hőmérsékletű" szeptemberben a természet színei, lombozat, levelek még mondhatni "üde" zöld színben pompáztak. Hiányoztak a színt hozó hűvös éjszakák, amelyek megfestik a leveleket.

 Október! Októberben, illetve szeptember végén egy különös hang hallatszik az őszi erdőn...megkezdődik a lapátos lovagok, lovagi tornája, a dám barcogás. Ez egy semmivel össze nem téveszthető és hasonlítható hang, "furcsa" horkantásnak "röfögésnek" tűnik. Azon területeken ahol gím és dám együttesen megtalálható, szeptember közepe után az agancsárok bőgése közé keveredik eme "furcsa" hang, Felejthetetlen élményhez juttatva az erdőt járó embert!

A hónap közepe után, Szicsó ( Gyene Szilárd) barátommal "szövetkezve" egyeztettünk, hogy megnézzük milyen mozgás van, milyen a barcogás...Szabad kezet kaptunk adott terület részen, ott aznap hajnalban - reggel nem vadásztak! Ugyanis dámos területeken ilyenkor van a fő szezon, a karácsony, csúnya szóval élve "aratása" az egész éves munkának.

Tervünk az volt, hogy a terület szélén, ahol néhány gesztenye a is található "letáborozunk", álcaháló mögé bújunk és várunk. Ahogy az alábbi képen látható, kicsit korábbról... 

Jó ideje várakoztunk már, semmi sem mozdult. A fényviszonyok is folyamatosan változtak, hol borult, hol kisütött.

Éppen hálót bontottunk, ugyanis egy bikát hallottunk pár nyiladékkal odébb folyamatosan barcogni, gondoltuk, hogy szerencsét próbálunk vele. Ahogy levettük a hálót, akkor lépett ki kettő fiatal (azonos korú) dámbika a nyiladékra. Próbáltuk a helyzetet kihasználni.

Nézelődtek...közeledtek...

Ahogy közeledtek valami gyanússá vált számukra, meghallották a gépek kattogását és beváltottak a sűrűbe.

Mi folytattuk amit elkezdtünk, összeszedtük a sátorfánkat és elindultunk. Útközben sikerült egy kíváncsi borjút fényképeznem, ő még tapasztalatlan...

Ahogy közeledtünk a barcogó hely felé nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a szerelmes lovag egy fedett helyen mondja a magáét, elég sűrű helyen "parádézik". Terv: a közelében lévő nyiladékon "beálcázva" várakozunk, ugyanis ilyenkor számítani lehet jövés - menésre a közelében, fiatalabb bikák részéről...

Az alábbi kép telefonnal készült, köszönöm Szicsó Barátomnak! Itt látható a helyszín is...

Jól gondoltuk, nem csalódtunk. Volt jövés - menés...némelyik bika olyan közel jött ki előttem, hogy egyből elugrott, egyből gyanús lettem. Na de nem mindegyik volt ilyen bizalmatlan!

Ezeket a színeket semmi sem adja vissza igazából, szerintem! Ezt látni kell! A képen látható lapátos dalia volt a legnagyobb amely megmutatta magát.

Fiatalabb korosztály...azért mindig gyanús volt valami azon a nyiladékon számukra!

Az alábbi "sorozaton" látható, hogy bizonyos esetekben jól jön a "zoom"...(véleményem szerint!)

Színpompás alagútban, avagy pazar képkeretben.

Ezzel a fenti képpel búcsúzott tőlem az a reggel! Köszönöm Barátomnak a lehetőséget! Ahogy ott ültem és várakoztam a fejem felett elhúzó vadlibák hangja, "gágogása" nyomatékosította, hogy bizony itt van az ősz, itt van újra!

...eltelt egy - két hét...a hónap legutolsó napja, egy másik vidéken. Itt is felszabadult a terület, vége a vadászatnak.

Kiérve két bikát hallani még folyamatosan barcogni a barcogó "placcról". Nyakamba vettem az állványt, és próbáltam a közelükbe férkőzni.

Útközben belebotlottam egy tehénbe, amely éppen a bikák irányából jött, majdnem az utolsó pillanatban vettem észre! A fényviszonyok még eléggé kopottasak voltak...

A barcogó hely közelébe érve szembesültem vele, hogy a bikák a domb tetején mondják a magukét, eléggé fedett helyen. A képen látható lapátos barcogott még elég intenzíven, tehenet talán egyet  láttam a közelében, a fiatal, gyerek bikákat hajkurászta a placcon...egy másik csak meg - meg szólalt...lefényképeznem nem sikerült!

A fiatalabb generáció jött - ment...persze takarásban mindig.

A képeken látható módon kihívás elé állítottak, a terep sem volt egyszerű, elég meredek domboldal, a takarás, mind - mind nehezítette a dolgomat, némelykor úgy éreztem, hogy "bújócskát" játszanak velem! Viszont a nyomok a barcogó helyen arról árulkodtak, hogy nagy volt a jövés - menés, nagy csaták színtere volt! Majd jövőre...

De igazából ettől szép! ...nem attól amit ad, hanem amit ígér!

Verőfényben az őszi lombozat. 

Engedd meg kedves Olvasó, hogy írásomat az alábbi képekkel fejezzem be...

...hisz, itt van az ősz, itt van újra!