A legutóbbi bejegyzésemet 2020-ban írtam. Nagyon rég' vót'! Azóta nagyon sok minden történt, de azért a fényképezés - természetjárás ( vad után járás) megmaradt. Amikor csak tudok menni, megyek!
De vágjunk is bele, a közepébe...
2021 szeptember. Mint minden évben, akkor is nagyon vártam eme nemes hónapot! Augusztus vége felé, augusztus 20-a után már vártam a híreket, hogy megszólaljon az első! Morgást, mordulást, bőgést hallottak -e?
És jött a hír, hogy kezdenek melegíteni a legények. Nosza, nagyon vártam az első, arra alkalmas délutánt, hogy szerencsét próbáljak! Amely nagy nehezen el is érkezett!
Miután leparkoltam egy eldugott helyen az autóval, összeszedtem magam és a felszerelésemet már hallani lehetett a szerelemre éhes bikák hangját. Tele reményekkel osontam a kukorica szélén a tervezett leshelyemre.
Ellenőrizve a szélirányt elfoglaltam a "figyelő pontomat". A nádas és egy fasor szegletében, rálátással elég hosszan a nyiladékra, ahol esélyem lesz megpillantani, lefényképezni az átváltó szarvasokat, vadat. Hosszú ideig nem hallottam mozgást, nádzörgést a közelemben. Viszont a nád közepén, bent a sűrűbe javában bőgtek a bikák!
De mi ( nagyvad fotósok) kitartók vagyunk, muszáj annak lennünk, hogy sikerrel járjunk! Ami most is meghozta a gyümölcsét. Elsőként egy "kisherceg" mutatta meg magát.
Ahogy fogyott a fény, csökkent az esély rá, hogy "komolyabb" nagyvadat is meg tudjak örökíteni mikoris hangtalanul megjelent egy szarvas hölgy, aki tüzetesen szemügyre vett, pedig mozdulatlan voltam és álcáztam magam. De az ösztönök nem hagyták cserben!
Az elkészült kép után rohamosan csökkent a fény, szedtem magam és otthagytam a bálozókat. Mindig igyekszem a legkisebb zavarás nélkül elhagyni a területet!
Ahogy ballagtam az autó felé már azon gondolkodtam, hogy mikor lesz a következő szabad délutánom...
Amely el is érkezett! Ugyan oda terveztem a leselkedést ahol ennek előtte voltam. Minden ugyan úgy zajlott, hangtalanul elfoglaltam a figyelőhelyem és várakoztam. Persze a legutóbbi alkalom óta eltelt pár nap, a bikák is egyre hangosabbak, élénkebbek, harsányabbak ahogy megyünk bele a szeptemberbe!
Nem is kellett sokat várni, egyszer csak megjelenik kettő agancsszár, majd a gazdájuk is...
Olyan gyorsan átváltott, hogy nem tudtam értékelhető képez készíteni róla. No, sebaj, hosszú még a délután! Akármi is jöhet - gondoltam! Sejtésem be is igazolódott! Nem sokra rá, mondhatni az előző nyomán, kiváltott egy daliás lovag, aki megmutatta magát teljes valójában, megállt egy pillanatra!
Majd elvonult a napraforgó adta takarásába. Kezdünk bemelegedni! Nagyon jól indul a délután! Majd egy kis idő múlva a beváltás helyéről megjelenik az egyik dalia. No, de hogyan...elment egy kis "erdei wellnessre". Megdagonyázott a csatorna mellékágában, tiszta sár az oldala, az egész bika! Lehűtötte magát egy kicsit!
Megvártam, hogy el tűnjön a nád rengetegébe, hogy közelebb, beljebb próbáljak cserkelni a nyiladékon. Minden méter számít ilyenkor. A takarás kínálta lehetőséget kihasználva próbáltam lopni a métereket, amikor tőlem nem messze megjelenik egy agancsár, illetve elsőként a korona. Határozottan jön a nyiladék irányába, persze a hátam mögött próbál átváltani. A nap szembe süt, teljesen ellenfényben fog kilépni. Amelyre már fel tudtam készülni!
Egyszer csak kidugja a fejét, nem lép ki teljes valójába.
Viszont a közelség miatt a gép hangját meghallotta és jól megnézett magának.
Persze gyanússá váltam, tett egy hátra arcot és visszament arra ahonnan jött. Lassan - lassan én is példát vettem tőle, tettem én is egy hátra arcot és elhagytam a területet. Ennyi volt ez a délután, nem telt eredmény nélkül!
A következő alkalommal hajnalban volt lehetőségem menni. Többen kérdezik, hogy "hogyan tudsz ilyen képeket készíteni"? Nos hát, amikor hajnali fél háromkor szól az ébresztő egy kicsit nehezen hagyja el az emberfia az ágyikót, de SZEPTEMBER van, minden alkalmat ki kell használni és már öltözöm is! Azért a kelés könnyebben megy ilyenkor, mint amikor dolgozni kell menni, bevallom!
Leérve, már az útról lehet hallani a szerelemre ittas lovagokat! Minden irányból bőgnek! Úgy hallom és gondolom, hogy a bőgés kezd a csúcsára jutni! Nagyon beindultak!
Elmondhatatlan érzés ilyenkor 10 - 20 méterre lenni egy bőgő bikától, az ember a zsigereiben érzi a "hangját", egy életre szóló élmény! Így jártam ahogy óvatosan cserkeltem befelé. Hallani lehetett, hogy a "szotyiba" és a mellette lévő nádban nagy a jövés - menés! Megy a lakodalom! Ahogy világosodott úgy öltött alakot a táj. Távcsövön keresztül már lehetett látni egy - egy agancsos lovagot, de a gépnek még nagyon kevés volt a fény. Vártam, hogy pirkadjon, hasadjon az ég alja. Nagy nehezen, ilyenkor minden perc számít, a világossal általában váltanak a sűrűbe a szarvastehenek ezáltal a bikák is utánuk, szóval nagy nehezen megpirkadt és sikerült elkészíteni a nap első (értékelhető) felvételét. A felkelő nap festette a hátteret!
A világossal én is próbáltam közelebb férkőzni a takarásban bőgő bikákhoz, bízva benne, hogy megmutatják magukat.
A terület sajátossága, hogy mocsaras, ingoványos, nádas - sásos sűrű. A pára és köd csak úgy leereszkedik és ahogy jött úgy megy is. Most is így jártam! A leereszkedő párában lehetett egy sziluettet látni nem is oly' távol, szerencsémre! Őneki nem váltam gyanússá, el volt foglalva magával és az ösztöneivel!
Az alábbi képet szintén a felkelő nap festett, színezte ki.
A szeptemberi hajnaloknak semmihez sem fogható és hasonlítható hangulata van! Egy életre szóló élmények ezek, felejthetetlen pillanatok amellyel a természet megajándékozott és ajándékoz!