Még szintén februárban történt, hogy megnéztem a nádas szélét, környékét. Alig léptem be a területre, egy enyhe kanyart követően kettő vadmalacot vettem észre a bokrok tövében. 

Óvatosan mozogtam a közelükben, ugyanis a sűrűbe nem láthattam be, így nem tudtam, hogy anyukájuk a közelben van -e. Tudnak kellemetlen meglepetéseket okozni a malacos kocák (is)! Ezt szerettem volna elkerülni!

Szegénykék úgy el voltak foglalva önmagukkal, hogy nem is érzékelték, hogy ott vagyok és kattogtatok! Kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél, így ránézésre...

Turkálgattak, keresgéltek...

Időközben egy harmadik társuk is előkerült a sűrűből.

Hagytam őket békésen keresgélni, jó egészséget kívánva, hogy túl éljék a fagyos késő téli napokat - éjszakákat!

A nádfal tövében pár darab szarvas tehenet vettem észre, dokumentációs jelleggel készítettem egy képet róluk, hogy az ember nem is gondolja, hogy pár méterre tőle "mi történik" ha egy hasonló terület rész mellett halad el!

Egy reggeli fénykép egy csatornáról...

Ez a reggel ennyit tartogatott!

Nagyon rég' nem írtam, kicsit elhanyagoltam. A figyelmemet más kötötte le, változások életemben...na de ez egy más történet, nem "eme" témába vágó...

Szóval az év következő fényképezős kirándulását szintén a Mezőföldön ejtettük meg, K.Lali Barátommal! A terület Tolna megyei határát vettük célba. Hajnalban hideg metsző szél fogadott minket, de egy kis "hűs"februári "szellő" nem tudja kedvünket szegni! 

Egy repce vetés mentén kezdtük a terület vallatását, távolban több őzet is láttunk rajta, de sajnos a terepviszonyok miatt a megközelítésükről szó sem lehetett. Folytatva az előre eltervezett útvonalunkat, egy rókát pillantottunk meg, éppen a felkelő nap fényében, Sajnos a terepviszonyok itt sem kedveztek számunkra. Egy képet azért megpróbáltam készíteni róla, sajnos a cincogásra sem reagált, nem jött közelebb...A felkelő napsugarak arany kontúrba foglalták a ravaszdit...

A vetés mellett, ahogy vége szakadt, elértünk egy csenderes, bokros, fás részhez, enyhe lankákkal tűzdelve. Itt igyekeztünk az őzeket meglepni a túlsó oldalán, már ha éppen kint napoznak, legelésznek. Ki sem értünk az ellentétes oldalára ennek a csenderes résznek, mikor is megugrás hangjait hallottuk a sűrűben. Egy pár pillanat múlva meg is láttuk a zaj okozóját, vagyis jobban mondva csak a lábait. Nem tudtuk megállapítani, hogy bak - e vagy suta. De szerencsére nem "cáfolta"meg az őzek természetét, mivel egy fiatal bakocskáról volt szó, a kíváncsisága nagyobb volt a félelménél...csak megmutatta magát!

Magas térdemeléssel kisétált elénk az útra, de mint lenni szokott ilyen helyzetekben, pont lemerült az akkumulátor a gépben! Így én nem tudtam több képet készíteni róla! Megmozdulni pedig nem akartam, nehogy elugrasszam...

Végül csak gyanúsak lettünk számára és nagy méltatlanságok közepette elugrott! Ilyen a "vadászat"! 

Végezetül egy nyílt "placcon" haladtunk keresztül, ahol egy sutáról és tavalyi gidájáról sikerült "sziluettes" képet készíteni.

A nagy szél miatt nem mutattak akkora aktivitást az őzek. Ők is elvonultak a szélvédett helyekre.

Majd legközelebb!