Elérkezett az év vége, ideje a számvetésnek. Ilyenkor az ember kicsit lassít, megpróbál "leülni" és végig gondolni az egész éves tevés - vevést, ténykedést. Most megpróbálom én is. Megígérem, hogy rövid leszek...
2018-as év jól kezdődött számomra. Rögtön újév után sikerült össze futnom muflonokkal (még ha nem is kosokkal, de egy bárányt sikerült megörökítenem). Rögtön az elején, előtte egy rókával...
Még aznap, kint a kaszálón sikerült megközelítenem egy vadmacskát. Többször láttam már távolról, egerészni, vadászni de a nyílt kaszálón nem tudtam meglepni. Most sikerült, valamelyest...
És angolosan távozott. A búcsú pillantás.
Még ugyan ezen hónapban megint összefutottam a muflonokkal. Itt gyorsabbak voltak nálam, szerettem volna az egész nyájat "lekapni", befogni a keresőbe.
Ez volt január...
Aztán márciusban ismét beköszöntött a tél, mint mostanában, mindig. De egy igazi megszállottat ez nem tart vissza, hát mit is mondjak, nem egy kirándulni való idő volt, nem is láttam semmit...de mentem!
A képeken látható hómennyiség egy hét alatt elolvadt. Egyből szerencsét próbáltam, de megelőztek...Íme:
Még a muflonok is vetettek búcsú pillantást (pont kiváltottak az erdőből) az Úr irányába, nem kell mondanom, aki tilosban járt...
Rá következő héten megint fehérbe öltözött a vidék...A képen látható fiatal bak 70 méterről szúrt ki és felkeltette(m) a kíváncsiságát, mintha zsinóron húzták volna, elindult irányomba.
Ezután egy nyiladékon várakoztam, ahol is egy suta cserkelt be, de a fák takarása miatt kicsit bújócskáztunk.
Áprilisban egyetlen "értékelhető" képet tudtam készíteni...
Júliusban az egyetlen lábon álló tritikáléban volt nagy mozgás, disznók dolgoztak benne rendesen.
És kint a kaszálón is, fényes nappal...
Egy nyári reggelen a távoli bálákon észre vettem rókákat, vártam egy kicsit, hogy mit - merre mozdulnak, egyikőjük maradt, hogy kipihenje az éjszaka fáradalmait.
Itt felfigyelt a hangra, aki a legszebb álmából riadt.
Szintén a nyári időszakban sikerült a szarvasokat kint érnem megfelelő fényeknél, kicsit elbogarásztak. Meglepte őket a felkelő nyári nap!
A jövő nemzedéke, játék közben. Az első képen gyakorlás folyik...
Figyu, súgok valamit...
Augusztus közepén, otthon, egy nem mindennapi élményben volt részem. Életemben először sikerült lencsevégre kapnom egy aranysakált, bejött 20 méterre.
Pár nap múlva, a Bakony fennsíkján leültem az erdő szélén, hogy gyönyörködjek a kilátásban, megfelelő rálátásom volt az egész kaszálóra. Míg üldögélek, egyszer csak a horizontom megjelenik egy fül pár, utána a többi. Egy rudli jött csemegézni, volt közöttük egy fiatal, kíváncsi bika.
És az alábbi képpel indultunk szeptember irányába.
Elérkezett SZEPTEMBER. Így csupa nagy betűvel! Úgy érzem, sikerült! Nem mindennapi volt...beszéljenek a képek.
És egy hajnal...az őszi hangulatnak nincs párja!
Azért nem mindennap kerül az ember ilyen közelségbe egy ekkora bikához!
Így telt el Szeptember! Úgy érzem az égiek nem mindennapi élményekkel, lehetőségekkel ajándékoztak meg!
Október!
Sajnos nem úgy alakult ahogy terveztem, A hónap végén tudtam csak kijutni. Gyene Szilárd (Szicsó) barátommal.
Még sikerült a barcogást elcsípnünk.
Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget Barátomnak!
November legelején egy másik dámos területen. Itt szó szerint a végét csíptem el.
Itt következett egy közel másfél hónapos "kihagyás", sajnos a dolgok nem úgy alakultak ahogy terveztem, Nem jutottam ki. Ezután, decemberi hónapban, otthon sikerült egyet kerülnöm, frissen esett havazás után. Egy hangulatos téli reggelen...
Ezzel el is telt 2018...a fenti képpel búcsúzom tőle. Nem minden alkalmat említettem most meg, a fontosabbakat emeltem ki. Persze olyan is volt/van és lesz, hogy nem készült kép. Ilyen a vadászat! Ettől szép! De az ember akkor sem megy haza üres "kézzel"! Mert a természet mindig ad, csak észre kell tudni venni és meg kell látni!
Az év első felében többször tudtam menni, a második felében, de inkább az év vége nem sikerült úgy, mit terveztem, Sebaj! Majd jövőre!
Engedjétek meg, hogy az alábbi sorokkal fejezzem be mondandómat:
Mi élmény volt
(Szamolányi Gyula)
Mi élmény volt ma elmegy
holnapra, mint a felleg
mely vígan, vagy búsan
tovább - tovább suhan
a csendes alkonyon.
De bárhová is mennénk
mind visszatér mint emlék
és vígan, vagy búsan lelkünkre, rásuhan
egy csendes alkonyon.
Kedves Olvasó! Találkozunk 2019-ben!
Folytatjuk...