...próbálom magam utol érni...

Az alábbi történet is augusztus hónapban történt.

Az őzek násza már a vége felé járt, a szerencse elpártolt mellőlem idén augusztusban, legalább is ami a bakokat illeti, úgy érzem (éreztem), de nem adtam fel. Amikor csak tehettem, mentem.

Délután, kicsit korábban indultam, ugyanis az volt a tervem, hogy befészkelem magam egy bokor tövébe a kaszáló "belsejében"található csenderes szélén. Kiérve a rétre, tapasztaltam, hogy felbálázták a rendeket.Ez még előnyös is lehet számomra, gondoltam.

Alig indultam el a kitűzött leshelyem felé, mikor egy sutát vettem észre a rét egy eldugott szegletében. A bálák takarását kihasználva próbáltam a közelébe férkőzni. Ekkor még hét ágra sütött a nap, nagyon kemény fények voltak.

Sütött - beborult...

Több képet nem is sikerült készítenem az eltervezett helyen, szarvasokat hallottam mozogni, de kiváltani nem váltottak.Ahogy fogyott a fény és eljárt az idő, felszedelőzködtem és elindultam kifelé a kaszálóról, azzal a szándékkal, hogy az esetlegesen kiváltó szarvasokat már ne zavarjam meg.

A terület szélén még megálltam és várakoztam, kis időm még volt, amely még akár alkalmas is lehet a fényképezésre - gondoltam, az ördög soha sem alszik "felkiáltással".

Balra eltekintve egy bakot vettem észre az erdőből kijőve...amely le is feküdt egy kis bokros liget szélén, alkalmas takarást nyújtva a cserkelésre, megközelítésére. Számításaim nem jöttek be, valami mégis gyanús lett neki és elugrott...

Ott ahol jártam, leültem és vártam, nézelődtem, hallgattam a madarak melódiáját, természet hangjait és próbáltam kihasználni minden egyes percét annak a  harmóniának amelyet csak a természet tud nyújtani.

Balra, a horizont felé pillantva egy kíváncsi fül"párt"vettem észre, amelyet követett a többi. Amennyire tudtam, lapultam, hogy ki ne szúrjanak.

Lassan legelészve közeledtek, csipegettek, vakaróztak.

De bizonyos közelségben már gyanús lett a gép hangja.

Annyira felkeltette az ifjú kíváncsiságát, hogy alig fért bele képbe.

Portrét is tudtam készíteni. (Mint aki nem hisz a szemének.)

Triumvirátus.

Az alábbi bikát a keresőben (gép keresőjében) láttam meg.

Így ért véget számomra augusztus hava...és a lentebb látható módon indultunk el szeptember kapujába.Tele reménnyel  - "vágyakozással" mint az erdő koronás királyai, hogy talán az idén sikerül...egy olyan képet készíteni...!