...előző írásomat Szeptemberrel fejeztem be...
Október, naptárban a nyolcadik hónap, de valójában a második! Ugyanis Szeptemberrel indul az igazi "év", régi Öregjeink közül valakinek Szeptember volt az év kezdete, szeptembertől - szeptemberig év eleje és vége!
Na, de Szeptember után Október következik a sorban. Dámos területen ilyenkor indul be az élet igazán, a vendégek egymásnak adják a kilincset. Igazából már Szeptember második felétől lehet hallani elvétve, esténként, egy - egy mással össze nem hasonlítható és téveszthető hangot...elkezdődik a barcogás! Amely területen mind gím, mind a dám jelen van, ott "összefolyik" a kettő, a bikák bőgésébe bele - bele csendül egy horkantás! Figyelmeztetve, hogy lassan az Ő idejük következik.
Mint említettem, dámos területen ilyenkor élénkül fel az élet! Ilyenkor nem lehet csak úgy sétálgatni, nézelődni! Pontosabban minden üzemi és nagyvadas társasági területen augusztus 20-tól erdőlátogatási tilalom lép érvénybe! Ezen időben csak pontosan egyeztetve (engedéllyel) ildomos az erdőben nézelődni, hallgatózni, és ez ránk, fotósokra hatványozottabban érvényes! Ugyanis a vadászatra és fényképezésre "alkalmas" időszak - napszak egybe esik! Ezt nagyon illik betartani és tiszteletben tartani! Bizonyos értelemben mi, fotósok, is vendégek vagyunk adott területen!...no de, nem húzom tovább a szót, viszont úgy érzem ezt tudni érdemes, esetleg (hátha) valakinek új információk vannak benne!
...reményekkel vártam Októbert...Annyi időt sajnos nem tudtam rájuk fordítani mint a bőgésre, de úgy érzem nem panaszkodhatom! Türelemmel vártam, hogy lecsengjen a vendégjárás, míg nem egyik délután telefonon érdeklődve, egyeztetve szabad utat kaptam a területre...
Kellemes őszi, októberi idő fogadott, bár a szél kissé erősen fújt, de sebaj! A lényeg, hogy szerencsét próbálhatok! És ami még lényeges volt, hogy nem kevergett, mármint az árulkodó széljárás! Ismerve a fő barcogóhelyet, elindultam egy szálas erdővel borított gerincen, ahonnan már hallani lehetett az összegyűlt lapátosok szerelmi szólamát! A közelükbe cserkelve gyanúm (megint) beigazolódott, mert az udvarlás a domb oldalában folyt, a gerincre nem jöttek fel, pedig de szép háttér lett volna...A megközelítésük nehéz volt, nem akartam őket elugrasztani, így türelmesen vártam...Mint ahogy tőlem nem messze egy ifjú lapátos is.
Várt, pihent és figyelt... nem szerettem volna elugrasztani, mert magával vitte volna az egész társaságot! Szeme rajtam...
A bálozókból eleinte ennyit láttam...egy meredek hajlat volt alattam "közöttünk", ha nagyon mozgok és kimegyek a szélére, kiszúrnak...mivel a vadfotós és vadász legfőbb fegyvere a türelem, így vártam! Már az is élmény volt, hogy 20 - 30 méterre lehetek a barcogó bikáktól...!
Araszolva centiméterenként közelebb jutottam...Míg nem meg tudtam pillantani az első udvarlót! Feladták megint a leckét...a fák között jöttek és mentek, nem nagyon álltak meg. Csak mondták és mondták...
Néha csak "réseken"keresztül sikerült képet készíteni.
Keretbe foglalva.
Jöttek - mentek, mondták és mondták...
A szél az fel - feltámadt.
Szemmel kellett tartani az ifjú lapátost is... Ő is ugyan ezt tette!
Volt amikor lanyhult a figyelem.
De aztán nem bírta idegekkel.
...és jobban szemügyre vett!
A többiek pedig gyanútlanul udvaroltak.
A fel - fel kerekedő szél, ahogy haladt az idő, mindig kissé hűvösebben rohant végig a lombok között, magával ragadva a megsárgult, őszi színeket öltött faleveleket, amelyek nem bírtak kapaszkodni és halkan aláhullottak, általuk is megszínesítve a táncparkettet.
Így búcsúzott Október! Teret adva nagy testvérének, a novembernek...amely erősebb ecsetet ragad és még jobban megfesti a tájat!
Novemberben sajnos nem jutottam ki...
Az év utolsó hónapja, december...igazi tél sajnos nem volt! A Mezőföldön is kopasz lett a határ, aki időben kezdte az őszi talajmunkákat is elfelejtette már ilyenkorra...Egyedül az őszi vetésű gabonák adnak némi színt ilyenkor, amúgy kietlen, sivárnak tűnik a táj! Pedig nem az! Itt - ott őzek fekszenek a szántásokban, viszont a megközelítésük...lehetetlen! Ahogy a lentebbi képen látszik!
Azért némi szerencsével.
Suta, kettő gidájával.
"Bakfis".
Az alábbi bak december elején még viselte fejdíszét. Egy fasor takarásában terveztem megközelíteni, de kiszúrt.
Csapadékban nem volt hiány, a képen látható terepen kell ilyenkor "ügyködni", ilyen viszonyoknál a csizmára is ragad + pár kg sár! Ez az igazi "kardio"!
A Hold...
Így múlt el 2019...nem panaszkodhatom, úgy érzem! "Sokat" mentem, de nem eleget! Igyekezni fogom behozni. Persze olyan is van, hogy napokig nem nyomom le az expó gombot! Viszont "üres kézzel" nem jövök be akkor sem! A lelkünkben sok szép élménnyel gazdagodva érkezünk haza! Ugyanis, mikor kint vagyok, kint ülök és hallgatom a természetet, vagy éppen a csendet, akkor egy szó jut eszembe: harmónia...
