...már nagyon rég' nem írtam! Ami nem azt jelenti, hogy nem fényképeztem és nem jártam a "vadcsapákat"...ösvényeket!

 Eltelt egy év az utolsó írásom óta. Egy év! Így, leírva nagyon rövid, viszont ha hátra tekintek akkor nagyon hosszú! Az eltelt egy év alatt kettő nagy döntést is meg (kellett) hoztam/ni...De ez egy másik"történet", nem ide vágó! Ezért sem írtam, illetve szerepet játszottak benne, hogy nem írtam!

A mostani írásomban a tavalyi év egy - két történetét szeretném veled megosztani, Kedves Olvasó...

Kezdeném is az "elején", pontosabban júniussal...

Június hónapban egy nagyon kedves Barátom (K.Lali) révén, lejutottam Gemencre! Egy hétvégét töltöttünk lent, igaz, az időzítés, már ha szabad így fogalmaznom, igazán embert próbálóra sikerült! De ilyen a nagyvad fotós élete, ki kell bírnia mindent a "cél"érdekében! Ugyanis az ár után érkeztünk (éppen vissza vonulóban volt) és rengeteg szúnyog fogadott! Ennyi szúnyogot még elképzelni sem tudtam...ahogy kiszálltunk az autóból megleptek minket! Az álcaruhán + álcahálón keresztül is a vérünket tudták venni! Mi még szerencsések vagyunk (voltunk) emberek, mert ahogy elhagytuk a "terepet"bementünk a szúnyogháló mögé a szálláson, de a vad az szenvedett tőlük továbbra is! A vízben találtak menedéket! Egész napokat a vízben töltöttek, töltenek ilyen esetekben. Ahogy barátomat idézem (remélem nem haragszik meg!), a "víz diktál, ahhoz igazodik minden és mindenki"!

Az alábbi képekért szó szerint a vérünket adtuk...

Az alábbi képen látható fekete gólya olyan váratlanul lepett meg, hogy időm sem volt felocsúdni, csak kattintottam és próbáltam "lekövetni"már amennyire tudtam...

Különböző gázló madarak megfordultak előttünk, megmutatták magukat...dokumentációs jellegű képeket sikerült róluk készíteni, mindig mozgásban találkoztunk velük...

Gemenci hangulat...

Az alábbi képpel búcsúzott Gemenc!

Még egyszer köszönöm szépen Barátomnak ezt a felejthetetlen hétvégét és lehetőséget!

Június hava után következzék a július - augusztus...Július! Az őzek nászának kezdetét jelenti, ugyanis a legnagyobb nyári hőségben kezdődik az üzekedés, az őszek násza! Amikor perzsel a nap, akkor kezdenek kacérkodni a suták a bakokkal és "hívják"őket tüzes táncra! Ami átcsúszik augusztus első felére...Na, de mielőtt az üzekedés képeivel kezdeném, látogassunk meg egy félre eső sarkot valahol a Bakonyban...

Az ezüst hátúak...három koca malacokkal...

Valami azért gyanús volt nekik, pedig a szél is jó volt és álcázva is voltam, szemmel tartottak...Ösztönök!

Térjünk rá az üzekedés időszakára! Szintén a Bakony lankáin, egy kaszálón...Folyt a harc!

Az utolsó roham!

A győztes...

Tekintsünk kicsit a Mezőföldre, ott is szerencsét próbáltam üzekedéskor...Sípra való reagálás elég rapszodikus volt! Az alábbi képen látható bak elég nagy hévvel érkezett!

Szintén nagy hévvel érkezett az alábbi bak (is) a sípra, igaz előtte volt egy kisebb csörtéje...egy bakkal, amely sutával volt és őrizte...de csalódást okoztam számára!

Nem akart hinni a szemének! Körbe járt, szél alá került és méltatlankodva elugrott!

Isti Barátom révén a szomszédos területen is szerencsét próbáltunk a bakokkal...

Felfigyelek a sípra...persze az erőfölény miatt az idősebbik bak reagált!

El is indult a hang forrása felé...

De valami gyanús volt...semmi suta formám nem volt (jelenleg sincs!)...

Az alábbi képpel lett vége annak a hajnalnak...Ezeket a hangulatokat, képeket, színeket át kell élni, még a fénykép sem adja vissza igazán!

Üzekedés idején a suták magára hagyják a gidákat, míg táncban vannak, táncba mennek..

Így múlt el július - augusztus...Augusztus közepe - vége felé már megjelenik a mélyebben fekvő réteken, kaszálókon a pára, idézvén, emlékeztetve, hogy lassan a királyok veszik át az uralmat az erdőn...! Minden figyelem őrájuk irányul! A hercegek addigra már a fáradalmaikat pihenik...

Míg nem, egyszer csak, augusztus végén...Mikor megszólal az első!

A várva várt hang! A vadászok és persze fotósok karácsonya, amelyet minden évben izgalommal várunk, mert nincs kettő egyforma bőgés, nincs kettő egyforma Szeptember! A hűvös hajnalok, ködpárával telt reggelek...Vajon mit tartogat számunkra ez a bőgés...Ki tudja, ezt ekkor még...

...most már tudom, hogy szintén egy életre szóló élményhez juttatott! Bepillantást engedett nyerni a királyi nászba! Láthattam csatákat a tehenek kegyeiért, láthattam kacérkodni idősebb matrónát fiatal "siheder"bikával...

Unikornis...

Amikor a király színre lépett...először pillantottam meg a koronát! Nem mindennapi!

Egy következő reggelen egyszer csak beúszott a látótérbe és a fényképezőgép keresőjébe az egész királyi korona!

Beszéljenek a képek helyettem...többet mondanak minden szónál! (Teljes valóságában a király!)

A testőr...olyan közel volt a tehén, hogy nem mertem mozdulni, nehogy elugorjon, a zoom-ot nem tudtam vissza tekerni!

A lemenő napba kiálltja vágyát..

Azért a tehenekről se feledkezzünk meg! Az ezer szemű tehenek...

A harcos...

Egy félre eső kaszálón...

Ellenfényben...

Egy Öreg Úr, ki nagyon tudott magára vigyázni!

Szeptember hangja...

Ahogy mentünk kifelé a lakodalomból, úgy fáradt a násznép! Reggel, jól esett a hátat melengető őszi napfény!

Teljes valójában megmutatta magát...

Azért megmutatta magát a Király! Vigyázz magadra, harcos! Szükséged van még 4 - 5 évre, hogy megmutasd mit tudsz valójában! Ki tudja, hogy az ilyen nagy bikák honnan indulnak és hova tartanak... Hisz a végtelenből jövünk és a végtelenbe tartunk mi magunk is!

Így telt el Szeptember! Jövőre ugyan ekkor, ugyan itt! 

Folytatom majd...ígérem, idén aktívabb leszek írás ügyileg (is)!

Már vártam a pillanatot, hogy elindulhassak...ugyanis egy általam régen látogatott területrészt terveztem bebarangolni. Valahol a Mezőföldön.

Sajnos az égiek nem így gondolták, vagyis inkább a "traktorosok", a korábbi esőzések után olyan nyomvályúk keletkezetek a földutakon, hogy "egyszerű" személyautóval nem tudtam bemenni, tovább menni rajtuk, pedig próbáltam kettő irányból is megközelíteni ezt a szegletet, de nem sikerült...

Így elhatároztam, hogy másfelé veszem az irányt, igaz, pár kilométerrel odébb, de biztosan megközelíthető (akár még rossz időben is).

Alig hagytam el a kocsit, máris kiszúrtam egy "jóképűnek"tűnő bakot a kaszálón. Koros, érett baknak néztem, ekkor még nem gondoltam, hogy módom lesz közelebbről is szemügyre venni.

Viszont Ő is észre vette a mozgást, kiszúrt és elugrott. Régi tervem (egyike), hogy egy "repülő"őzet fényképezzek, itt majdnem sikerült is, de a fény még kissé kevésnek bizonyult...

Ahogy elugrott a terület Ura, tovább folytattam utam, ami egy kukorica tábla mellet vezetett és egy nagyobb kaszálóba torkollott...ahogy kióvatoskodtam a következő szempárral találkoztam.

Egy idő után gyanús lettem és elinalt, szerencsére nem lármázta fel a környéket.

Miután vártam pár percet, hogy a vidék megnyugodjon a lármától, amit az elugrás zaja okozott elindultam a kiszemelt hely felé. Ahogy ballagok, cserkelek az úton, egyszer csak azon kapom magam, hogy az imént elugrott bak kivált az előttem lévő kukoricából és érdeklődve elindul felém az úton...egy kis hajlat mögött tűnt fel, bíztam benne, hogy kíváncsisága erősebb, mint általában az őzeknek, ha nem tudják pontosan beazonosítani a látottat.

Jelen esetben is ez történt, óvatosan leguggoltam...és a kíváncsisága győzött. A testtartásából láttam, hogy a terület Urával van dolgom, jó kondícióban lévő, koros bak.

Végül megunta és elugrott, össze kiabálva a terület eme sarkát. Ekkor már csak 80-100 méterre voltam a kiszemelt helytől, ami a fenti fényképen látszódó kukoricás széle volt. Ugyanis a kukoricatábla "innenső"szélén egy nyiladék van vágva a tábla és egy több száz hektáros nádas-sásos rész között...a túlsó szélén pedig a Sió csatorna folydogál.

A hátam mögé pillantva, a felkelő nap első sugarai bearanyozták a vidéket, ezáltal a reggelemet is.

Miután elértem leshelyem több irányból mozgás zaja hallatszott! A nyiladékra viszont nem lépett ki semmi...egyszer csak a hátam mögül zörgést hallottam a következő pillanatban már ott állt előttem teljes valóságában a korábban látott bak. Nem okozott csalódást, koros bak, bal száron szemág hiány, igazán mutatós, "sűrű"agancsnak tűnik.

Egyből felfigyelt rám.

Itt a fenti képen látható teljes valójában! ...és elugrott...Kalapot emelve búcsúztam tőle, találkozunk üzekedéskor!

Az említett nyiladékon kicsit beljebb óvatoskodtam, hátha lesz még mozgás. Egy suta váltott a kukoricából a nádasba...

Ahogy feljött a nap, úgy haladtam tovább, hátha sikerül még meglepnem csipegető, napozó őzet, esetleg szarvasokat. Egy enyhe kanyar után beléjük is "futottam"...de ők is egyből kiszúrtak, csak pár dokumentációs "kattintásra"adtak időt.

Ez a reggel ennyit tartogatott számomra!

Menet közben az alábbi "mellék fotók" készültek...néha "sebezhetőnek"érezem magam és eltérek a "tárgytól", témától (ami a nagyvad) és olyan képeket készítem mint az alábbiak...a fények játékában...

Magányosan...

Még pár szó, így is kicsit hosszúra sikerült ez az írás.

Ezt a terület részt az "Ígéret földjének" hívom, ugyanis itt bármikor össze lehet futni szarvasokkal is, tavaly szeptemberben olyan bőgés kerekedett itt, hogy némely nagyvadas területen nem volt ilyen lakodalom...

Pár kép az akkori szeptemberből, a hangulata végett.

Na, de ezt majd alkalomadtán...

...késő délután elgondoltam, hogy másnap, kora hajnalban szerencsét próbálok....Ebből kifolyólag az ébresztő nagyon korán szólt...gyors készülődés és irány kifelé...

Még szürkületben értem ki a területre, megelőzve az égbolt aljának hasadását...A kaszáló irányából intenzív mozgás zaja hallatszott, a probléma az volt, hogy kissé nyílt terepen kellett megközelítenem a kaszálót...és ennyi éles szemű szarvast kijátszani elég nehéz, mondhatni, lehetetlen így minden takarást és minden fűszálat kihasználva próbáltam a közelükbe férkőzni...Ahol az alábbi látvány fogadott...igaz csak dokumentációs fotó...de nem mindennapi kép tárult elém...vadász szemet gyönyörködtető...

Ahogy világosodott úgy széledtek szét, szerte, a beváltásra készülődve...A bika csapat egy része elindult a horizont felé, hogy a szomszédos körzetbe töltse a nappali pihenését. A felettük lévő felhőt éppen megvilágította a felkelő nap...némi hangulatot árasztva...

A Nap egyre magasabbra mászott és egyre több fényt bocsájtott a "rendelkezésemre", amivel viszont gyorsabb mozgásra ösztökélte a még kint lévő szarvasokat...Egy maroknyi bikákból álló csapat kicsit tovább csipegetett és közeledett felém...de még így is a megfelelő fények előtt 5 perccel beváltottak...

...aztán eltűntek a környező sűrűben, hogy kipihenjék az éjszaka "fáradalmait"...

Ezek után én is szedtem a sátor fámat, felszerelést és elindultam lassan, cserkelve az autó felé, hogy haza induljak.Ennek köszönhetően talán, menet közben sikerült egy fiatalka bakocskát lencse végre kapnom...

Az alábbi képen egy "táplálék lánc"látható...

...még egy rókának sikerült meglepnie mielőtt szétszedtem - elpakoltam volna a felszerelést...De kiszúrta a sima bőrűt...ezzel véget is ért a reggel...