Plank Csaba-Leskelődéseim

Csak szívvel érdemes.Bármit. - Vida Gusztáv

Hosszú idő után, újra itt!

2022. december 08. 22:03 - PlankToni

2021. szeptemberében

 A legutóbbi bejegyzésemet 2020-ban írtam. Nagyon rég' vót'! Azóta nagyon sok minden történt, de azért a fényképezés - természetjárás ( vad után járás) megmaradt. Amikor csak tudok menni, megyek!

 De vágjunk is bele, a közepébe...

2021 szeptember. Mint minden évben, akkor is nagyon vártam eme nemes hónapot! Augusztus vége felé, augusztus 20-a után már vártam a híreket, hogy megszólaljon az első! Morgást, mordulást, bőgést hallottak -e?

És jött a hír, hogy kezdenek melegíteni a legények. Nosza, nagyon vártam az első, arra alkalmas délutánt, hogy szerencsét próbáljak! Amely nagy nehezen el is érkezett!

Miután leparkoltam egy eldugott helyen az autóval, összeszedtem magam és a felszerelésemet már hallani lehetett a szerelemre éhes bikák hangját. Tele reményekkel osontam a kukorica szélén a tervezett leshelyemre.

Ellenőrizve a szélirányt elfoglaltam a "figyelő pontomat". A nádas és egy fasor szegletében, rálátással elég hosszan a nyiladékra, ahol esélyem lesz megpillantani, lefényképezni az átváltó szarvasokat, vadat. Hosszú ideig nem hallottam mozgást, nádzörgést a közelemben. Viszont a nád közepén, bent a sűrűbe javában bőgtek a bikák!

De mi ( nagyvad fotósok) kitartók vagyunk, muszáj annak lennünk, hogy sikerrel járjunk! Ami most is meghozta a gyümölcsét. Elsőként egy "kisherceg" mutatta meg magát.

blog1_18.JPG

 

Ahogy fogyott a fény, csökkent az esély rá, hogy "komolyabb" nagyvadat is meg tudjak örökíteni mikoris  hangtalanul megjelent egy szarvas hölgy, aki tüzetesen szemügyre vett, pedig mozdulatlan voltam és álcáztam magam. De az ösztönök nem hagyták cserben!

blog2_17.JPG

 

Az elkészült kép után rohamosan csökkent a fény, szedtem magam és otthagytam a bálozókat. Mindig igyekszem a legkisebb zavarás nélkül elhagyni a területet!

Ahogy ballagtam az autó felé már azon gondolkodtam, hogy mikor lesz a következő szabad délutánom...

Amely el is érkezett! Ugyan oda terveztem a leselkedést ahol ennek előtte voltam. Minden ugyan úgy zajlott, hangtalanul elfoglaltam a figyelőhelyem és várakoztam. Persze a legutóbbi alkalom óta eltelt pár nap, a bikák is egyre hangosabbak, élénkebbek, harsányabbak ahogy megyünk bele a szeptemberbe! 

Nem is kellett sokat várni, egyszer csak megjelenik kettő agancsszár, majd a gazdájuk is...

blog3_19.JPG

 

Olyan gyorsan átváltott, hogy nem tudtam értékelhető képez készíteni róla. No, sebaj, hosszú még a délután! Akármi is jöhet - gondoltam! Sejtésem be is igazolódott! Nem sokra rá, mondhatni az előző nyomán, kiváltott egy daliás lovag, aki megmutatta magát teljes valójában, megállt egy pillanatra!

blog4_18.JPG

Majd elvonult a napraforgó adta takarásába. Kezdünk bemelegedni! Nagyon jól indul a délután! Majd egy kis idő múlva a beváltás helyéről megjelenik az egyik dalia. No, de hogyan...elment egy kis "erdei wellnessre". Megdagonyázott a csatorna mellékágában, tiszta sár az oldala, az egész bika! Lehűtötte magát egy kicsit!

blog5_16.JPG

Megvártam, hogy el tűnjön a nád rengetegébe, hogy  közelebb, beljebb próbáljak cserkelni a nyiladékon. Minden méter számít ilyenkor. A takarás kínálta lehetőséget kihasználva próbáltam lopni a métereket, amikor tőlem nem messze megjelenik egy agancsár, illetve elsőként a korona. Határozottan jön a nyiladék irányába, persze a hátam mögött próbál átváltani. A nap szembe süt, teljesen ellenfényben fog kilépni. Amelyre már fel tudtam készülni!

Egyszer csak kidugja a fejét, nem lép ki teljes valójába. 

blog6_14.JPG

Viszont a közelség miatt a gép hangját meghallotta és jól megnézett magának.

blog7_14.JPG

Persze gyanússá váltam, tett egy hátra arcot és visszament arra ahonnan jött. Lassan - lassan én is példát vettem tőle, tettem én is egy hátra arcot és elhagytam a területet. Ennyi volt ez a délután, nem telt eredmény nélkül!

A következő alkalommal hajnalban volt lehetőségem menni. Többen kérdezik, hogy "hogyan tudsz ilyen képeket készíteni"? Nos hát, amikor hajnali fél háromkor szól az ébresztő egy kicsit nehezen hagyja el az emberfia az ágyikót, de SZEPTEMBER van, minden alkalmat ki kell használni és már öltözöm is! Azért a kelés könnyebben megy ilyenkor, mint amikor dolgozni kell menni, bevallom! 

Leérve, már az útról lehet hallani a szerelemre ittas lovagokat! Minden irányból bőgnek! Úgy hallom és gondolom, hogy a bőgés kezd a csúcsára jutni! Nagyon beindultak!

Elmondhatatlan érzés ilyenkor 10 - 20 méterre lenni egy bőgő bikától, az ember a zsigereiben érzi a "hangját", egy életre szóló élmény! Így jártam ahogy óvatosan cserkeltem befelé. Hallani lehetett, hogy a "szotyiba" és a mellette lévő nádban nagy a jövés - menés! Megy a lakodalom! Ahogy világosodott úgy öltött alakot a táj. Távcsövön keresztül már lehetett látni egy - egy agancsos lovagot, de a gépnek még nagyon kevés volt a fény. Vártam, hogy pirkadjon, hasadjon az ég alja. Nagy nehezen, ilyenkor minden perc számít, a világossal általában váltanak a sűrűbe a szarvastehenek ezáltal a bikák is utánuk, szóval nagy nehezen megpirkadt és sikerült elkészíteni a nap első (értékelhető) felvételét. A felkelő nap festette a hátteret!

blog8_11.JPG

A világossal én is próbáltam közelebb férkőzni a takarásban bőgő bikákhoz, bízva benne, hogy megmutatják magukat.

blog9_10.JPG

A terület sajátossága, hogy mocsaras, ingoványos, nádas - sásos sűrű. A pára és köd csak úgy leereszkedik és ahogy jött úgy megy is. Most is így jártam! A leereszkedő párában lehetett egy sziluettet látni nem is oly' távol, szerencsémre! Őneki nem váltam gyanússá, el volt foglalva magával és az ösztöneivel!

blog11_11.JPG

blog10_10.JPG

Az alábbi képet szintén a felkelő nap festett, színezte ki.

blog13_4.JPG

A szeptemberi hajnaloknak semmihez sem fogható és hasonlítható hangulata van! Egy életre szóló élmények ezek, felejthetetlen pillanatok amellyel a természet megajándékozott és ajándékoz!

Szólj hozzá!

2020.

2020. július 11. 23:03 - PlankToni

Első felvételek folytatása(i)...

...az előző írásomat februárral fejeztem be. Igaz, hogy itt állunk az őznász kezdetének küszöbén, de megpróbálom folytatni az év "eseményeit" onnantól, ahol abba hagytam.

Talán említettem, hogy a hajnali órákat, a hajnalt szeretem, habár a korai kelés néha "embert próbáló", de ezidáig mindig sikerült! Nem volt ez másként az alábbi képeknél sem...Otthon, a mezőföldön készültek az alábbi felvételek.

Az alábbi képen látható sutát (és mögötte a csapat többi tagját) sajnos későn vettem észre, alig az első értékelhető fények után botlottam beléjük. Egyszer csak felemelte a fejét az út hajlata mögül. Megközelítésük innentől kezdve okafogyottá vált, ugyanis le nem vette a szemét rólam.Persze vitte magával a többit is mikor megugrott.

blog_16.JPG

Folytatva a betervezett utamat, hogy járok egyet a terület ezen sarkában, egy leégetett bozótos - nádas torzsái között próbáltam "hangtalanul"cserkelni, mikor előttem kb. 80 méterrel észrevettem egy sutát, gidájával. Igaz a környezet és a "háttér"nem volt a legszebb, de tettem egy próbát. Ennyi sikeredett...akkor...reggel, délelőtt.

blog1_17.JPG

Egy következő hajnalon szerencsét próbáltam a szarvasokkal, szerettem volna őket lencsevégre kapni amikor váltanak vissza a rejteket és nappali pihenőhelyet adó nádas rengetegbe. Éppen időben értem ki! 

blog2_16.JPG

Megvártam míg az utolsó is bevált, minden takarást kihasználva próbáltam átcsúszni a sűrű szélére, hogy meglessem őket, időközben az első napsugarak is megjelentek, ezt szerettem volna kihasználni...De viszont ahhoz, hogy ezt véghez tudjam vinni be kellett mennem a nádba egy kitaposott váltón. A szél jó volt, nem vettek észre, próbáltam hangtalanul cserkelni. Alig tettem 20 métert mikor tőlem jobbra észre vettem egy sötét "kupacot". Tudtam, hogy mit látok, de abban a pillanatban nem foglalkoztam vele, a szarvasokra "fentem" az objektívet! A disznó, mert az volt, tőlem 10 méterre pihente a fáradalmait mozdulatlanul, gyanútlanul.

blog4_16.JPG

Az alvó disznón alig túljutva az alábbi kép fogadott.

blog3_18.JPG

A felkelő első fények megvilágították a nádas szélét, ezáltal a rudlit is. Vártam egy fél órát, de nem történt semmi, mármint változás, ott vertek "tábort", ott álltak neki kipihenni az éjszaka fáradalmait. Csendes visszavonulót fújtam, nem szerettem volna őket megzavarni, pihenjenek nyugodtan! Ám visszavonulás közben nem felejtettem a tőlem "karnyújtásnyira" fekvő disznókat, mert többen voltak. Ahogy közeledtem feléje (ekkor még csak egyet láttam) mozdulatlanul feküdt a vackában. 

blog4_17.JPG

Alig pár perc múlva valami gyanússá vált számára, ugyanis felemelte a fejét, mint akit a legszebb álmából ébresztenek fel. Valójában is ez történt...szegénnyel! Meghallotta a gép hangját.

blog5_15.JPG

Elég hűvös volt még ez a kora tavaszi reggel, gőzölgött a vacok...

blog6_13.JPG

Pár kattintás után talpra ugrott és szembe fordult velem! Én egy félguggoló, térdelő testhelyzetben voltam, elég "kis"méretet mutattam, de éreztem és tudtam, hogy pengeélen táncolok a "biztonság érzetének" határán, úgy is mondhatnám, hogy az "intim szférájának" a határán voltam...

blog7_13.JPG

Ez volt az a pillanat, hogy felém indul vagy elugrik! Ha felém jön, bajban vagyok, bajban lettem volna...a malacok és a többiek eme pillanat előtt ugrottal el mellőle.

Az alábbi pillanatban fedtem fel magam, felálltam, még mielőtt megfordul a fejében, hogy össze akassza a "bajszát" velem! Bíztam benne, hogy nem a harciasabb fajtából származik!

blog8_10.JPG

Szerencsém volt, nem abból származott...! 

Az autó felé ballagva, mert közben eljárt az idő, belefutottam egy bakba, mondhatni, egy fa takarását kihasználva sikerült az alábbi képet készíteni. Háttérben az utolsó házak egyikével...

blog9_9.JPG

 

Ezen a reggelen ennyi történt, úgy érzem nem panaszkodhatom!

Szokásomtól eltérően a következő alkalmat, hogy kijussak, délután ragadtam meg. Egy lucerna tábla szélét néztem ki. De még mielőtt elfoglaltam volna leshelyem valaki szemfülesebb volt nálam, rám riasztott és megugrott.

blog10_9.JPG

Repülő őzbak! Most sem sikerült az elképzelt és régóta vágyott kép, nekem háttal távozott...

Sebaj, volt még idő, akármi jöhet...Ahogy be is igazolódott! Kettő őz szaladt ki a lucernára a környező nádból. Szó szerint szaladtak, alig akartak megállni!

blog11_10.JPG

blog12_8.JPG

Itt váltam gyanússá, ugyanis nagyon közelre jöttek be!

blog13_3.JPG

Ahogy érkeztek, úgy távoztak...

blog14_3.JPG

Rohanááás...!

Néha milyen szerencséje van az emberfiának! Az alábbi képen látható őzagancsot egy 6 ha-os vetésben találtam teljesen véletlenül, ennyi látszódott belőle:

blog15.jpg

Valós mérete:

blog16.jpg

Búcsú, elköszönés képen a mezőföldi tavasztól az alábbi rövidke videóval tenném, megkiabált ahogy az autó felé haladtam:

Egy kis hangerőt kell rá adni!

Szóval így telt a mezőföldi tavasz, a következő írásomat a bakonyi történéseknek szentelem...

 

 

 

Szólj hozzá!

2020.

2020. március 01. 22:05 - PlankToni

Új év...első felvételek

 Elbúcsúztattuk az óévet és megkezdtük az új évet! Új év, új lehetőségek! Valaki fogadalmakkal kezdi, kezdte az évet, én fényképezéssel. Az év első fényképezését a Bakony lankáin kezdtem! Tiszta idő fogadott, mikor kiértem. Az alábbi képkocka szó szerint a 2020-as év első "expó"-ja!

blog_12.JPG

Úgy érzem ennél szebb évkezdést nem is képzelhettem volna el!

Ahogy világosodott utamat folytatva egy muflon nyájat pillantottam meg a repcén, azonban annyi hiba csúszott a számításaimba, hogy ők is észrevettek! Hiába, az ördög soha sem alszik! Kosok, jerkék vegyesen. Jellemzően késő ősszel megjelennek a körzetbe és kora tavasszal beljebb, feljebb húzódnak, no de ez élettani sajátosságuk is!

Elég távol voltak...

blog1_14.JPG

blog2_12.JPG

Ki is szúrtak és megugrottak...

Szép, derült, napsütéses idő kerekedett, körbejártam a kaszálót, de semmi mozgás nem volt, kicsit késve érkeztem. Hirtelen ötlettől vezérelve, egy erdő széli vetés közepén próbáltam szerencsét, elhagyott les "romjai"között, hát ha...

Egy őzbak poroszkált mit sem sejtve felém, gyanútlanul, élvezve a kelő nap melengető sugarait.

blog3_14.JPG

De a kattogásra felfigyelt, gyanús lettem neki és elkezdte szaporábban szedni a lábait...

Ez a reggel és az év első kimenetele ennyit tartogatott számomra!

A Másnap már a Mezőföldön talált. A reggel egy cseppet sem hasonlított az előzőhöz. Emlékeztetett, hogy még télvíz van, odakoppintott egy ködös, deres, hideg hajnallal - reggellel! A nád mellett vártam, várakoztam, ugyanis egy bika rudli, az információk szerint, igen jól tartotta a helyét! Kiérkezésem pillanatában üresnek láttam az említett "nyiladékot", állványt - gépet beállítottam és vártam. Az üresnek vélt sásban egyszer csak mozgásra lettem figyelmes...elsőnek egy gyenge villát pillantottam meg, aztán a gazdáját is! Itt is, ott is mozgás kerekedett, de fotózás szempontjából nem a leg"ideálisabb"helyeken. Ezen a terepen nagyon könnyen takarásba tudnak érni, hisz' ki sem jönnek belőle!

blog_13.JPG

Azért megmutatták magukat! A képen egy gyenge képességű "gyerek" bika látható...

blog2_13.JPG

Voltak többen is!

blog3_15.JPG

 Szana szét feküdtek a sásban - nádban. Mozgásra a távolabb pihenők is lábra álltak!

blog4_13.JPG

A fél szár törött volt...

blog5_12.JPG

...ahogy felálltak, megmutatták magukat, úgy tűntek el a nádfal rejteket adó sűrűjében! Én átfagyva, de a látottaktól mit sem bánva, össze szedtem a felszerelésemet és magukra hagytam őket. Meg van szegényeknek a bajuk, ilyenkor...télvíz idején!

Ez a hónap, január ennyit tartogatott, mutatott számomra! Most a februárral folytatom...

Február! Február havát egy röpke "Sárrét" látogatással kezdtem. Tettem egy kört, szerencsét próbálva a libákkal.

Nem volt szerencsém, dokumentációs képet sikerült készíteni...

blog_14.JPG

Összefutottam egy hasmenéses bakkal is. Jó egészséget kívánva neki, ott hagytam...

blog1_15.JPG

A téli nap gyorsan a horizont alá bukott!

Következő alkalommal a Bakonyban próbáltam szerencsét! Felkészülve, hogy ebben az időszakban úgymond "csizmát húznak" a szarvasok! Ugyanis ilyenkor kezdik a koronás fők elhagyni a fegyvereiket, koronáikat. Ilyenkor áll neki boldog, boldogtalan kergetni őket, ugye nem kell mondanom, hogy szabálytalanul! Ebben az időszakban mindenhol ember nyomokkal lehet találkozni erdőn - mezőn, váltókon...mindenhol! Még a fa tetején is! És ez nem vicc! Volt rá példa, de nem sértem senki személyiségi jogait!

A félreértések elkerülése végett, én mindig engedéllyel, a terület tulajdonosával, kezelőjével egyeztetve megyek fényképezni!

No, de térjünk a lényegre! Ezen a hajnalon korán (mint mindig) útra keltem! A napfelkelte nem hazudtolta meg magát, súrolva "giccs" határát, igaz...

blog1_16.JPG

A távolban egy kisebb "nyájat"vettem észre, de a megközelítésük lehetetlen volt a távolság miatt, és az állandó mozgásuk miatt is.

blog_15.JPG

Egy maroknyi kos.

blog2_14.JPG

Egy nagyobb kaszáló szélén cserkeltem, mikor a sűrűből súlyos testek alatt recsegtek és súrlódtak az ágak. Gondoltam, engem nem hallhattak meg, ahhoz távolabb voltak és kint a kaszáló szélén hangtalanul tudtam haladni, a szél iránya is jó volt. A zörgés alapján szarvasokra tippeltem. És nem tévedtem! Egy 7 - 8 fős bika rudli váltott ki a rejtekét adó sűrűből, illetve ugrottak meg. A közelség és a gyorsaság miatt nem igazán tudtam gyorsan visszatekerni a zoom-ot.

blog3_16.JPG

Pillanatok alatt a rét közepén voltak, kettő király már elhagyta a koronáját közülük.

blog4_14.JPG

A fenyves szélén kicsit hezitáltak, nézelődtek, felmérték a terepet.

blog5_13.JPG

Szétszóródtak...

blog6_11.JPG

Míg nem egy arra alkalmas váltón elhagyták, a számukra veszélyesnek vélt, erdőrészt..

blog7_11.JPG

A hónap utolsó napjaiban a "megszokott" bozót szélén próbáltam szerencsét! Itt is hasonló körülményekre számítottam, zavarás terén, mit fentebb írtam! Ahogy jött fel a nap, úgy szorította vissza a szürkület egyhangúságát és úgy festette be a vidéket, alakot és színt öltött minden.

blog3_17.JPG

blog2_15.JPG

Próbáltam a nádfalat és nádfal előtti sásos sűrűt vallatni, de egy zörgést, törést, locsogást nem lehetett hallani. A terület belsejébe haladva megpillantottam egy sötét foltot közvetlenül a nád tövében. Tudtam, hogy ott nincs tuskó és faág, így csakis disznó lehet...

Nem tévedtem!

blog4_15.JPG

Tőle pár méterre szintén feltűnt(ek) egy "vacoknyi" disznó(k), ők összebújtak, úgy melegítették egymást.

blog6_12.JPG

Sikerült őket hangtalanul megközelíteni. Egy hosszú éjszaka után jól esett nekik a kelő nap melengető sugarait érezni a hátukon!

blog5_14.JPG

blog7_12.JPG

Nagyon aludtak! Néha - néha egyikük megmozgatta a nyakát, biztos elzsibbadt, élénkítse a vérkeringését!

blog8_9.JPG

 Míg nem, egyszer csak egy árulkodó, kevergő áramlat...talpra állította őket! Illetve először csak egyikőjüket.

blog9_8.JPG

...ezáltal megkezdte a sort...

blog10_8.JPG

A kissé távolabb vackoló koca is felfigyelt a mozgásra. De a takaró az orrán maradt és az "arcát is összegyűrte az ágy".

blog11_9.JPG

"Az aki szép, az reggel is szép"!

blog12_7.JPG

És mindnyájan elhagyták a bemelegített vackukat, eltűntek az "őserdőbe"! A reggel még annyit tartogatott, hogy akkora mozgás - zavarás kerekedett mint egy sétáló utcán...Így értelmét nem láttam tovább maradni...

A feni videó monopodról készült, nem a legstabilabb...ezt kérem nézzétek el!

 

 

Szólj hozzá!

Visszatekintés... II.

2020. február 19. 23:37 - PlankToni

Október...december

...előző írásomat Szeptemberrel fejeztem be...

 Október, naptárban a nyolcadik hónap, de valójában a második! Ugyanis Szeptemberrel indul az igazi "év", régi Öregjeink közül valakinek Szeptember volt az év kezdete, szeptembertől - szeptemberig év eleje és vége!

Na, de Szeptember után Október következik a sorban. Dámos területen ilyenkor indul be az élet igazán, a vendégek egymásnak adják a kilincset. Igazából már Szeptember második felétől lehet hallani elvétve, esténként, egy - egy mással össze nem hasonlítható és téveszthető hangot...elkezdődik a barcogás! Amely területen mind gím, mind a dám jelen van, ott "összefolyik" a kettő, a bikák bőgésébe bele - bele csendül egy horkantás! Figyelmeztetve, hogy lassan az Ő idejük következik.

 Mint említettem, dámos területen ilyenkor élénkül fel az élet! Ilyenkor nem lehet csak úgy sétálgatni, nézelődni! Pontosabban minden üzemi és nagyvadas társasági területen augusztus 20-tól erdőlátogatási tilalom lép érvénybe! Ezen időben csak pontosan egyeztetve (engedéllyel) ildomos az erdőben nézelődni, hallgatózni, és ez ránk, fotósokra hatványozottabban érvényes! Ugyanis a vadászatra és fényképezésre "alkalmas" időszak - napszak egybe esik! Ezt nagyon illik betartani és tiszteletben tartani! Bizonyos értelemben mi, fotósok, is vendégek vagyunk adott területen!...no de, nem húzom tovább a szót, viszont úgy érzem ezt tudni érdemes, esetleg (hátha) valakinek új információk vannak benne! 

 ...reményekkel vártam Októbert...Annyi időt sajnos nem tudtam rájuk fordítani mint a bőgésre, de úgy érzem nem panaszkodhatom! Türelemmel vártam, hogy lecsengjen a vendégjárás, míg nem egyik délután telefonon érdeklődve, egyeztetve szabad utat kaptam a területre...

 Kellemes őszi, októberi idő fogadott, bár a szél kissé erősen fújt, de sebaj! A lényeg, hogy szerencsét próbálhatok! És ami még lényeges volt, hogy nem kevergett, mármint az árulkodó széljárás! Ismerve a fő barcogóhelyet, elindultam egy szálas erdővel borított gerincen, ahonnan már hallani lehetett az összegyűlt lapátosok szerelmi szólamát! A közelükbe cserkelve gyanúm (megint) beigazolódott, mert az udvarlás a domb oldalában folyt, a gerincre nem jöttek fel, pedig de szép háttér lett volna...A megközelítésük nehéz volt, nem akartam őket elugrasztani, így türelmesen vártam...Mint ahogy tőlem nem messze egy ifjú lapátos is.

blog2_2.JPG

Várt, pihent és figyelt... nem szerettem volna elugrasztani, mert magával vitte volna az egész társaságot! Szeme rajtam...

blog3_2.JPG

A bálozókból eleinte ennyit láttam...egy meredek hajlat volt alattam "közöttünk", ha nagyon mozgok és kimegyek a szélére, kiszúrnak...mivel a vadfotós és vadász legfőbb fegyvere a türelem, így vártam! Már az is élmény volt, hogy 20 - 30 méterre lehetek a barcogó bikáktól...!

blog_3.JPG

Araszolva centiméterenként közelebb jutottam...Míg nem meg tudtam pillantani az első udvarlót! Feladták megint a leckét...a fák között jöttek és mentek, nem nagyon álltak meg. Csak mondták és mondták...

blog1_4.JPG

Néha csak "réseken"keresztül sikerült képet készíteni.

blog6_4.JPG

Keretbe foglalva.

blog7_3.JPG

Jöttek - mentek, mondták és mondták...

blog4_4.JPG

blog5_4.JPG

blog9_4.JPG

blog10_4.JPG

A szél az fel - feltámadt.

blog11_3.JPG

Szemmel kellett tartani az ifjú lapátost is... Ő is ugyan ezt tette!

blog14_1.JPG

Volt amikor lanyhult a figyelem.

blog8_4.JPG

De aztán nem bírta idegekkel.

blog12_2.JPG

 ...és jobban szemügyre vett! 

A többiek pedig gyanútlanul udvaroltak.

blog13_1.JPG

A fel - fel kerekedő szél, ahogy haladt az idő, mindig kissé hűvösebben rohant végig a lombok között, magával ragadva a megsárgult, őszi színeket öltött faleveleket, amelyek nem bírtak kapaszkodni és halkan aláhullottak, általuk is megszínesítve a táncparkettet.

blog15_1.JPG

blog16.JPG

Így búcsúzott Október! Teret adva nagy testvérének, a novembernek...amely erősebb ecsetet ragad és még jobban megfesti a tájat! 

Novemberben sajnos nem jutottam ki...

Az év utolsó hónapja, december...igazi tél sajnos nem volt! A Mezőföldön is kopasz lett a határ, aki időben kezdte az őszi talajmunkákat is elfelejtette már ilyenkorra...Egyedül az őszi vetésű gabonák adnak némi színt ilyenkor, amúgy kietlen, sivárnak tűnik a táj! Pedig nem az! Itt - ott őzek fekszenek a szántásokban, viszont a megközelítésük...lehetetlen! Ahogy a lentebbi képen látszik!

blog4_5.JPG

Azért némi szerencsével.

blog_4.JPG

Suta, kettő gidájával.

blog1_5.JPG

"Bakfis".

blog3_3.JPG

blog2_3.JPG

Az alábbi bak december elején még viselte fejdíszét. Egy fasor takarásában terveztem megközelíteni, de kiszúrt.

blog5_5.JPG

Csapadékban nem volt hiány, a képen látható terepen kell ilyenkor "ügyködni", ilyen viszonyoknál a csizmára is ragad + pár kg sár! Ez az igazi "kardio"!

blog6_5.JPG

blog7_4.JPG

A Hold...

blog8_5.JPG

Így múlt el 2019...nem panaszkodhatom, úgy érzem! "Sokat" mentem, de nem eleget! Igyekezni fogom behozni. Persze olyan is van, hogy napokig nem nyomom le az expó gombot! Viszont "üres kézzel" nem jövök be akkor sem! A lelkünkben sok szép élménnyel gazdagodva érkezünk haza! Ugyanis, mikor kint vagyok, kint ülök és hallgatom a természetet, vagy éppen a csendet, akkor egy szó jut eszembe: harmónia...

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Visszatekintés...

2020. február 18. 12:11 - PlankToni

2019-re...

...már nagyon rég' nem írtam! Ami nem azt jelenti, hogy nem fényképeztem és nem jártam a "vadcsapákat"...ösvényeket!

 Eltelt egy év az utolsó írásom óta. Egy év! Így, leírva nagyon rövid, viszont ha hátra tekintek akkor nagyon hosszú! Az eltelt egy év alatt kettő nagy döntést is meg (kellett) hoztam/ni...De ez egy másik"történet", nem ide vágó! Ezért sem írtam, illetve szerepet játszottak benne, hogy nem írtam!

A mostani írásomban a tavalyi év egy - két történetét szeretném veled megosztani, Kedves Olvasó...

Kezdeném is az "elején", pontosabban júniussal...

Június hónapban egy nagyon kedves Barátom (K.Lali) révén, lejutottam Gemencre! Egy hétvégét töltöttünk lent, igaz, az időzítés, már ha szabad így fogalmaznom, igazán embert próbálóra sikerült! De ilyen a nagyvad fotós élete, ki kell bírnia mindent a "cél"érdekében! Ugyanis az ár után érkeztünk (éppen vissza vonulóban volt) és rengeteg szúnyog fogadott! Ennyi szúnyogot még elképzelni sem tudtam...ahogy kiszálltunk az autóból megleptek minket! Az álcaruhán + álcahálón keresztül is a vérünket tudták venni! Mi még szerencsések vagyunk (voltunk) emberek, mert ahogy elhagytuk a "terepet"bementünk a szúnyogháló mögé a szálláson, de a vad az szenvedett tőlük továbbra is! A vízben találtak menedéket! Egész napokat a vízben töltöttek, töltenek ilyen esetekben. Ahogy barátomat idézem (remélem nem haragszik meg!), a "víz diktál, ahhoz igazodik minden és mindenki"!

Az alábbi képekért szó szerint a vérünket adtuk...

blog1.JPG

blog.JPG

blog4.JPG

blog5.JPG

blog6.JPG

blog9.JPG

Az alábbi képen látható fekete gólya olyan váratlanul lepett meg, hogy időm sem volt felocsúdni, csak kattintottam és próbáltam "lekövetni"már amennyire tudtam...

blog8.JPG

Különböző gázló madarak megfordultak előttünk, megmutatták magukat...dokumentációs jellegű képeket sikerült róluk készíteni, mindig mozgásban találkoztunk velük...

blog2.JPG

Gemenci hangulat...

blog7.JPG

Az alábbi képpel búcsúzott Gemenc!

blog10.JPG

Még egyszer köszönöm szépen Barátomnak ezt a felejthetetlen hétvégét és lehetőséget!

Június hava után következzék a július - augusztus...Július! Az őzek nászának kezdetét jelenti, ugyanis a legnagyobb nyári hőségben kezdődik az üzekedés, az őszek násza! Amikor perzsel a nap, akkor kezdenek kacérkodni a suták a bakokkal és "hívják"őket tüzes táncra! Ami átcsúszik augusztus első felére...Na, de mielőtt az üzekedés képeivel kezdeném, látogassunk meg egy félre eső sarkot valahol a Bakonyban...

blog_1.JPG

blog1_1.JPG

Az ezüst hátúak...három koca malacokkal...

blog2_1.JPG

blog3.JPG

Valami azért gyanús volt nekik, pedig a szél is jó volt és álcázva is voltam, szemmel tartottak...Ösztönök!

blog4_1.JPG

Térjünk rá az üzekedés időszakára! Szintén a Bakony lankáin, egy kaszálón...Folyt a harc!

blog5_1.JPG

blog6_1.JPG

blog7_1.JPG

Az utolsó roham!

blog8_1.JPG

A győztes...

blog9_1.JPG

Tekintsünk kicsit a Mezőföldre, ott is szerencsét próbáltam üzekedéskor...Sípra való reagálás elég rapszodikus volt! Az alábbi képen látható bak elég nagy hévvel érkezett!

blog1_2.JPG

Szintén nagy hévvel érkezett az alábbi bak (is) a sípra, igaz előtte volt egy kisebb csörtéje...egy bakkal, amely sutával volt és őrizte...de csalódást okoztam számára!

blog3_1.JPG

blog4_2.JPG

Nem akart hinni a szemének! Körbe járt, szél alá került és méltatlankodva elugrott!

blog5_2.JPG

Isti Barátom révén a szomszédos területen is szerencsét próbáltunk a bakokkal...

blog6_2.JPG

Felfigyelek a sípra...persze az erőfölény miatt az idősebbik bak reagált!

 

blog7_2.JPG

El is indult a hang forrása felé...

blog8_2.JPG

De valami gyanús volt...semmi suta formám nem volt (jelenleg sincs!)...

blog9_2.JPG

Az alábbi képpel lett vége annak a hajnalnak...Ezeket a hangulatokat, képeket, színeket át kell élni, még a fénykép sem adja vissza igazán!

blog10_1.JPG

Üzekedés idején a suták magára hagyják a gidákat, míg táncban vannak, táncba mennek..

blog11.JPG

blog12.JPG

Így múlt el július - augusztus...Augusztus közepe - vége felé már megjelenik a mélyebben fekvő réteken, kaszálókon a pára, idézvén, emlékeztetve, hogy lassan a királyok veszik át az uralmat az erdőn...! Minden figyelem őrájuk irányul! A hercegek addigra már a fáradalmaikat pihenik...

blog10_2.JPG

blog11_1.JPG

Míg nem, egyszer csak, augusztus végén...Mikor megszólal az első!

A várva várt hang! A vadászok és persze fotósok karácsonya, amelyet minden évben izgalommal várunk, mert nincs kettő egyforma bőgés, nincs kettő egyforma Szeptember! A hűvös hajnalok, ködpárával telt reggelek...Vajon mit tartogat számunkra ez a bőgés...Ki tudja, ezt ekkor még...

blog1_3.JPG

blog_2.JPG

...most már tudom, hogy szintén egy életre szóló élményhez juttatott! Bepillantást engedett nyerni a királyi nászba! Láthattam csatákat a tehenek kegyeiért, láthattam kacérkodni idősebb matrónát fiatal "siheder"bikával...

blog5_3.JPG

Unikornis...

blog6_3.JPG

Amikor a király színre lépett...először pillantottam meg a koronát! Nem mindennapi!

blog4_3.JPG

Egy következő reggelen egyszer csak beúszott a látótérbe és a fényképezőgép keresőjébe az egész királyi korona!

blog8_3.JPG

Beszéljenek a képek helyettem...többet mondanak minden szónál! (Teljes valóságában a király!)

blog9_3.JPG

blog15.JPG

blog14.JPG

A testőr...olyan közel volt a tehén, hogy nem mertem mozdulni, nehogy elugorjon, a zoom-ot nem tudtam vissza tekerni!

blog13.JPG

blog19.JPG

A lemenő napba kiálltja vágyát..

blog18.JPG

Azért a tehenekről se feledkezzünk meg! Az ezer szemű tehenek...

blog10_3.JPG

blog11_2.JPG

blog12_1.JPG

A harcos...

blog20.JPG

blog21.JPG

Egy félre eső kaszálón...

blog25.JPG

blog26.JPG

Ellenfényben...

blog24.JPG

Egy Öreg Úr, ki nagyon tudott magára vigyázni!

blog31.JPG

blog33.JPG

Szeptember hangja...

Ahogy mentünk kifelé a lakodalomból, úgy fáradt a násznép! Reggel, jól esett a hátat melengető őszi napfény!

blog23.JPG

blog27.JPG

Teljes valójában megmutatta magát...

Azért megmutatta magát a Király! Vigyázz magadra, harcos! Szükséged van még 4 - 5 évre, hogy megmutasd mit tudsz valójában! Ki tudja, hogy az ilyen nagy bikák honnan indulnak és hova tartanak... Hisz a végtelenből jövünk és a végtelenbe tartunk mi magunk is!

blog30.JPG

Így telt el Szeptember! Jövőre ugyan ekkor, ugyan itt! 

Folytatom majd...ígérem, idén aktívabb leszek írás ügyileg (is)!

 

 

 

1 komment

Fagyoskák...

2019. május 01. 14:17 - PlankToni

Gyermek sors hidegben...

Még szintén februárban történt, hogy megnéztem a nádas szélét, környékét. Alig léptem be a területre, egy enyhe kanyart követően kettő vadmalacot vettem észre a bokrok tövében. 

blog1_13.JPG

Óvatosan mozogtam a közelükben, ugyanis a sűrűbe nem láthattam be, így nem tudtam, hogy anyukájuk a közelben van -e. Tudnak kellemetlen meglepetéseket okozni a malacos kocák (is)! Ezt szerettem volna elkerülni!

Szegénykék úgy el voltak foglalva önmagukkal, hogy nem is érzékelték, hogy ott vagyok és kattogtatok! Kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél, így ránézésre...

blog_11.JPG

blog2_11.JPG

Turkálgattak, keresgéltek...

blog3_13.JPG

blog4_12.JPG

Időközben egy harmadik társuk is előkerült a sűrűből.

blog5_11.JPG

Hagytam őket békésen keresgélni, jó egészséget kívánva, hogy túl éljék a fagyos késő téli napokat - éjszakákat!

A nádfal tövében pár darab szarvas tehenet vettem észre, dokumentációs jelleggel készítettem egy képet róluk, hogy az ember nem is gondolja, hogy pár méterre tőle "mi történik" ha egy hasonló terület rész mellett halad el!

blog6_10.JPG

Egy reggeli fénykép egy csatornáról...

blog7_10.JPG

Ez a reggel ennyit tartogatott!

Szólj hozzá!
Címkék: Malacok

Folytatás...

2019. május 01. 13:56 - PlankToni

Év eleje...

Nagyon rég' nem írtam, kicsit elhanyagoltam. A figyelmemet más kötötte le, változások életemben...na de ez egy más történet, nem "eme" témába vágó...

Szóval az év következő fényképezős kirándulását szintén a Mezőföldön ejtettük meg, K.Lali Barátommal! A terület Tolna megyei határát vettük célba. Hajnalban hideg metsző szél fogadott minket, de egy kis "hűs"februári "szellő" nem tudja kedvünket szegni! 

Egy repce vetés mentén kezdtük a terület vallatását, távolban több őzet is láttunk rajta, de sajnos a terepviszonyok miatt a megközelítésükről szó sem lehetett. Folytatva az előre eltervezett útvonalunkat, egy rókát pillantottunk meg, éppen a felkelő nap fényében, Sajnos a terepviszonyok itt sem kedveztek számunkra. Egy képet azért megpróbáltam készíteni róla, sajnos a cincogásra sem reagált, nem jött közelebb...A felkelő napsugarak arany kontúrba foglalták a ravaszdit...

blog8_8.JPG

A vetés mellett, ahogy vége szakadt, elértünk egy csenderes, bokros, fás részhez, enyhe lankákkal tűzdelve. Itt igyekeztünk az őzeket meglepni a túlsó oldalán, már ha éppen kint napoznak, legelésznek. Ki sem értünk az ellentétes oldalára ennek a csenderes résznek, mikor is megugrás hangjait hallottuk a sűrűben. Egy pár pillanat múlva meg is láttuk a zaj okozóját, vagyis jobban mondva csak a lábait. Nem tudtuk megállapítani, hogy bak - e vagy suta. De szerencsére nem "cáfolta"meg az őzek természetét, mivel egy fiatal bakocskáról volt szó, a kíváncsisága nagyobb volt a félelménél...csak megmutatta magát!

blog9_7.JPG

blog10_7.JPG

Magas térdemeléssel kisétált elénk az útra, de mint lenni szokott ilyen helyzetekben, pont lemerült az akkumulátor a gépben! Így én nem tudtam több képet készíteni róla! Megmozdulni pedig nem akartam, nehogy elugrasszam...

blog11_8.JPG

Végül csak gyanúsak lettünk számára és nagy méltatlanságok közepette elugrott! Ilyen a "vadászat"! 

Végezetül egy nyílt "placcon" haladtunk keresztül, ahol egy sutáról és tavalyi gidájáról sikerült "sziluettes" képet készíteni.

blog12_6.JPG

A nagy szél miatt nem mutattak akkora aktivitást az őzek. Ők is elvonultak a szélvédett helyekre.

Majd legközelebb!

 

Szólj hozzá!
Címkék: Folytatás

2019...új év

2019. február 01. 19:25 - PlankToni

...új remények!

...az év első kirándulása! Nagy Peti szak Társammal,barátommal (hosszas időpont egyeztetést követően) célba vettük a Mezőföldet! 

Társaink...különböző méretben...

objektivek.jpg

Ahogy kiértünk a területre még szürkület uralkodott és hideg, büszke szellő lengedezett, kedvező irányba. A célba vett szegletet sajnos tőlünk független okból nem tudtuk "bevenni"...de ez nem szegte kedvünket.

Ellentétes irányban indultunk a tervezetnél, ahol is egy enyhe lanka mögött őzeket vettünk észre. Az irányukba futó fa és bokor sor takarását kihasználva próbáltunk a közelükbe férkőzni. Ahogy osontunk irányukba, egyszer csak a fasorból kiállt elénk egy suta...és elindult irányunkba. Kíváncsivá tettük!

blog1_12.JPG

blog2_10.JPG

Majd követte az egész "banda"...

blog_10.JPG

A suta kíváncsisága és figyelme nem lankadt! Egyfolytában szemmel tartott bennünket.

Majd csatlakozott hozzá még egy figyelő szempár!

blog3_12.JPG

Azért csak - csak közeledett...

blog4_11.JPG

A csatlakozott szempár...

blog5_10.JPG

Figyelő pózban..

blog6_9.JPG

A csapatban volt egy beteg suta is ( sugár gomba vagy bőr fibroma)...

blog7_9.JPG

blog8_7.JPG

Egy tájkép erről a reggelről..

blog9_6.JPG

Menet közben szemünk elé került egy "kis madár"... Ökörszem...amelyet sikerült megörökíteni.Miközben mondta a magáét.

blog10_6.JPG

blog11_7.JPG

Így indult az év...

 

Szólj hozzá!

Viszlát 2018...

2019. január 02. 01:37 - PlankToni

Számvetés

  Elérkezett az év vége, ideje a számvetésnek. Ilyenkor az ember kicsit lassít, megpróbál "leülni" és végig gondolni az egész éves tevés - vevést, ténykedést. Most megpróbálom én is. Megígérem, hogy rövid leszek...

2018-as év jól kezdődött számomra. Rögtön újév után sikerült össze futnom muflonokkal (még ha nem is kosokkal, de egy bárányt sikerült megörökítenem). Rögtön az elején, előtte egy rókával...

01_03.JPG

01_03_i.JPG

01_03_ii.JPG

Még aznap, kint a kaszálón sikerült megközelítenem egy vadmacskát. Többször láttam már távolról, egerészni, vadászni de a nyílt kaszálón nem tudtam meglepni. Most sikerült, valamelyest...

01_03_iii.JPG

01_03_iv.JPG

És angolosan távozott. A búcsú pillantás.

01_03_v.JPG

Még ugyan ezen hónapban megint összefutottam a muflonokkal. Itt gyorsabbak voltak nálam, szerettem volna az egész nyájat "lekapni", befogni a keresőbe.

01_07_i.JPG

Ez volt január...

Aztán márciusban ismét beköszöntött a tél, mint mostanában, mindig. De egy igazi megszállottat ez nem tart vissza, hát mit is mondjak, nem egy kirándulni való idő volt, nem is láttam semmit...de mentem!

03_07.JPG

03_07_i.JPG

A képeken látható hómennyiség egy hét alatt elolvadt. Egyből szerencsét próbáltam, de megelőztek...Íme:

03_13.JPG

Még a muflonok is vetettek búcsú pillantást (pont kiváltottak az erdőből) az Úr irányába, nem kell mondanom, aki tilosban járt...

03_13_i.JPG

03_13_ii.JPG

Rá következő héten megint fehérbe öltözött a vidék...A képen látható fiatal bak 70 méterről szúrt ki és felkeltette(m) a kíváncsiságát, mintha zsinóron húzták volna, elindult irányomba.

03_22.JPG

03_22_i.JPG

03_22_ii.JPG

Ezután egy nyiladékon várakoztam, ahol is egy suta cserkelt be, de a fák takarása miatt kicsit bújócskáztunk.

03_22_iii.JPG

Áprilisban egyetlen "értékelhető" képet tudtam készíteni...

04_21.JPG

Júliusban az egyetlen lábon álló tritikáléban volt nagy mozgás, disznók dolgoztak benne rendesen.

07_12.JPG

07_12_i.JPG

07_12_ii.JPG

És kint a kaszálón is, fényes nappal...

07_12iii.JPG

07_12_iv.JPG

Egy nyári reggelen a távoli bálákon észre vettem rókákat, vártam egy kicsit, hogy mit - merre mozdulnak, egyikőjük maradt, hogy kipihenje az éjszaka fáradalmait.

07_16.JPG

07_16_i.JPG

07_16_ii.JPG

Itt felfigyelt a hangra, aki a legszebb álmából riadt.

07_16_iii.JPG

07_16_iv_1.JPG

Szintén a nyári időszakban sikerült a szarvasokat kint érnem megfelelő fényeknél, kicsit elbogarásztak. Meglepte őket a felkelő nyári nap!

07_25.JPG

07_25_i.JPG

A jövő nemzedéke, játék közben. Az első képen gyakorlás folyik...

07_25_ii.JPG

07_25_iii.JPG

07_25_iv.JPG

Figyu, súgok valamit...

07_25_v.JPG

Augusztus közepén, otthon, egy nem mindennapi élményben volt részem. Életemben először sikerült lencsevégre kapnom egy aranysakált, bejött 20 méterre.

szilas_08_19.JPG

Pár nap múlva, a Bakony fennsíkján leültem az erdő szélén, hogy gyönyörködjek a kilátásban, megfelelő rálátásom volt az egész kaszálóra. Míg üldögélek, egyszer csak a horizontom megjelenik egy fül pár, utána a többi. Egy rudli jött csemegézni, volt közöttük egy fiatal, kíváncsi bika.

08_25.JPG

08_25_i.JPG

08_25_ii.JPG

08_25_iii.JPG

08_25_iv.JPG

És az alábbi képpel indultunk szeptember irányába.

08_25_v.JPG

Elérkezett SZEPTEMBER. Így csupa nagy betűvel! Úgy érzem, sikerült! Nem mindennapi volt...beszéljenek a képek.

szilas_09_09.JPG

szilas_09_09_i.JPG

szilas_09_09_ii.JPG

szilas_09_09_iii.JPG

szilas_09_09_iv.JPG

szilas_09_09_v.JPG

szilas_09_09_vi.JPG

És egy hajnal...az őszi hangulatnak nincs párja!

szilas_09_15.JPG

szilas_09_15_i.JPG

szilas_09_15_ii.JPG

Azért nem mindennap kerül az ember ilyen közelségbe egy ekkora bikához!

szilas_09_15_iii.JPG

szilas_09_15_iv.JPG

szilas_09_15_v.JPG

szilas_09_15_vi.JPG

Így telt el Szeptember! Úgy érzem az égiek nem mindennapi élményekkel, lehetőségekkel ajándékoztak meg!

Október!

Sajnos nem úgy alakult ahogy terveztem, A hónap végén tudtam csak kijutni. Gyene Szilárd (Szicsó) barátommal.

Még sikerült a barcogást elcsípnünk.

bereny_10_21.JPG

bereny_10_21_iii.JPG

bereny_10_21_iv.JPG

bereny_10_21_v.JPG

bereny_10_21_vi.JPG

Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget Barátomnak!

November legelején egy másik dámos területen. Itt szó szerint a végét csíptem el.

szekely_11_01.JPG

szekely_11_01_i.JPG

szekely_11_01_ii.JPG

szekely_11_02_iii.JPG

Itt következett egy közel másfél hónapos "kihagyás", sajnos a dolgok nem úgy alakultak ahogy terveztem, Nem jutottam ki. Ezután, decemberi hónapban, otthon sikerült egyet kerülnöm, frissen esett havazás után. Egy hangulatos téli reggelen...

szilas_12_06.JPG

Ezzel el is telt 2018...a fenti képpel búcsúzom tőle. Nem minden alkalmat említettem most meg, a fontosabbakat emeltem ki. Persze olyan is volt/van és lesz, hogy nem készült kép. Ilyen a vadászat! Ettől szép! De az ember akkor sem megy haza üres "kézzel"! Mert a természet mindig ad, csak észre kell tudni venni és meg kell látni!

Az év első felében többször tudtam menni, a második felében, de inkább az év vége nem sikerült úgy, mit terveztem, Sebaj! Majd jövőre!

Engedjétek meg, hogy az alábbi sorokkal fejezzem be mondandómat:

 Mi élmény volt

(Szamolányi Gyula)

Mi élmény volt ma elmegy

holnapra, mint a felleg 

mely vígan, vagy búsan

tovább - tovább suhan

a csendes alkonyon.

De bárhová is mennénk 

mind visszatér mint emlék 

és vígan, vagy búsan lelkünkre, rásuhan 

egy csendes alkonyon.

 

 

 

 Kedves Olvasó! Találkozunk 2019-ben!

Folytatjuk...

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: 2018 Évzárás

Végre...

2018. december 20. 10:58 - PlankToni

Egy kis hó...!

...a fentebbi "felkiáltásnak" az apropója még, hogy végre kijutottam! Nagyon régen volt november 01-e...

Az elmúlt hétvégét otthon töltöttem, valahol a Mezőföldön. 

Az ígért csapadék mennyisége megérkezett, hó formájában! Végre, kicsit befehéredett a határ! Közeledve úti célomhoz sikerült meglepnem egy csapat libát a pusztában...gyors kapkodás, elő a felszerelés és az alábbi felvételek sikerültek rapid módon.

blog_9.JPG

Itt gyanús lettem és szárnyra kelt az egész csapat.

blog1_11.JPG

A levegőben...

blog3_11.JPG

blog2_9.JPG

Ennyi liba között nem sikerült úgy képet készítenem, hogy ne legyen "kilógó, félbe vágott" liba a képeken.

Erre a napra még terveztem kimenetelt egy nádas szélére. Késő délután érkeztem a kiszemelt szegletbe. Minden érintetlen hófehér volt és néma csend vett körül. Nagyon apró pelyhekben szállingózott a hó (hódara), ezért a gépet nem vettem ki a hátizsákból. Ezt a délutánt, kora estét a nézelődésnek és hallgatózásnak szenteltem. Egy apró zörrenés nem volt, hallgattam a csendet ami körbe vett. Hallgattam az apró "hódarák"zörgését, halk neszét ahogy a kabátomon és a nádas levelein landoltak. 

Ahogy besötétedett, úgy közelítettem az autót, nem szerettem volna megzavarni ezt a némaságot. Gondoltam, hogy reggel egy nyitott könyv lesz a hótakaró, kiderül ki merre járt!

Másnap reggel...téli napokon nem kell hajnalok hajnalán kelni, kicsit "későn" világosodik (ennyi előnye van, valljuk be!). 

Jól gondoltam! Mozgalmas volt az éjszaka és hajnal! Élelem után kutattak, mintha feltárcsázták volna a környező földeket. Igazi csapázni való hó és időjárás fogadott!

blog8.jpg

blog9.jpg

blog10.jpg

Dolgozott a fekete sereg, rendesen! Volt közöttük "nagy talpú" is a nyomokból ítélve! Nem hiába, rejt ez a nádas szeglet meglepetéseket!

Ahogy haladtam a sűrű szélén, a sásos részben mozgásra lettem figyelmes. Kissé messze voltak, dokumentációs képeket tudtam készíteni. Valószínűleg tőlem ugrottak meg valahol a szélen, de bevallom őszintén, hogy én egy zörrenést sem hallottam felőlük!

blog5_9.JPG

blog11_6.JPG

blog12_5.JPG

A hangulat végett..

blog6_8.JPG

És elnyelte őket a nádas...

Őt pedig az idő nyeli el...

blog7_8.JPG

blog4_10.JPG

A fenti képpel búcsúztattam ezt a hangulatos téli, havas reggelt!

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: vaddisznó Tél
süti beállítások módosítása