SZEPTEMBER....így csupa nagybetűvel! Hisz nekünk, nagyvad fotósoknak is ugyan azt jelenti! Karácsonyt - ünnepet! Ugyan olyan izgalommal várjuk mi is...hisz ránk is ünnep napok várnak!

Az utolsó bejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy reménnyel és "vágyakozással" várom a Szeptembert, hogy talán idén sikerül...ezt Rád bízom, Kedves olvasó, döntsd el magadban a végén, hogy sikerült -e!? 

Alig ért véget az üzekedés, mondhatni, a figyelmem a szarvasok irányába terelődött! Mentem amikor csak tudtam, vártam az ELSŐ-t, az első jelet, hogy elkezdődött, az első morcogást - hangolást. Ami augusztus 20-a után meg is történt, igaz, ekkor még egyben voltak (egy rudliban) a bikák, de egy - egy már hangolt, készült a nászra.

Vártam a híreket "délről"is, idén nagy reményeket fűztem hozzá. Míg egyszer csak jött a hír, hogy már javában áll a bál...készen állnak a "legények" a mulatságra!

Egy estét (távcsővel felszerelkezve) rászántam és megnéztem mi újság.Leírhatatlan élmény volt...hűvös este, ködpára úszott a nádrengeteg felett, a lemenő nap utánozhatatlan színeivel és körben 7 - 8 bika vágyakozó hangjával, ezek azok a pillanatok, amelyek mindent megérnek és egy életre bevésődnek, amelyre évek múltán is emlékezik az ember! 

A következő adandó alkalmat ki is használtam.Egy délután volt.Kedves Cimborámmal (K.L.) útra is keltünk, hogy szerencsét próbáljunk és megmutathassam neki a Mezőföldet...délután fél 4 körül szólalt meg az első, bent a nádban.Alig, hogy megadta a hangot, fokozatosan a többi is becsatlakozott! 

Mi egy les alatt álltunk és vártuk, hogy az előttünk lévő sásos - gazos részre kiváltson valamelyik agancsár.A távolabb eső nádfal előtt volt nagy jövés - menés, 4 -5 bika parádézott, de sajnos a gépnek messze voltak...

A várakozás közben tőlünk jobbra, 100 m-en belül egyszer csak megszólalt egy kereső bika, ami közeledett.A leshelyünk előtt 40 m-re volt egy vad dohány folt, ami takarásnak kitűnő volt.Megragadtuk az alkalmat és kihasználtuk...

Az alábbi látvány fogadott minket. Páratlan 12-es lőhető ( 6 kg körüli) bika.

És bőgve közeledett, azért szemmel tartva..

Parádézott...

Amire a közelben lévő vetélytárs (a kihívott) reagált, egyszer csak megjelent két agancsszár a dohány felett.

Szemmel láthatólag is voltak méretbeli különbségek...Igazán szemre való bika.

Fegyverét feldíszítve, hogy nagyobbnak tűnjön.

Előttünk 20 - 30 méterre kerülgették egymást.

Teljes valójában.

Fenyegető, lassú, kimért de határozott mozdulatokkal közeledett.

Belebőgve a lencsébe!

Méregették egymást (a takarás miatt ennyi sikeredett), egy "röpke"csörte történt és a gyengébb egyből hátrált, tőlünk ellentétes irányban. Itt szembe tűnőbb a méretbeli különbség!

A győztes pedig hangot adott a sikerének!

Megint megmutatta magát.

Ahogy szűnt a harc heve, úgy tisztult a kép és egyből gyanúsak lettünk számára.

A nap méltó képen búcsúzott! Ezeket a színeket igazából a fénykép sem adja vissza...ezt át kell élni!

A következő alkalommal hajnalban mentünk ki, egy kedves barátommal (P.I.), hogy egy életre szóló élményhez jusson Ő is.

Alig állítottuk le az autót, már hallani lehetett a koncertet, amelyet 10 - 15 szerelem hevében "égő" lévő bika tud adni. Beálltunk a les alá, de akkora pára - köd ereszkedett alá, hogy 20- 30 méterre csökkent a látótávolság.Ekkor elhatároztuk, hogy a kukorica takarásában (amely a nádas mellett húzódott) cserkelünk, beljebb megyünk a terület "szívébe". A köd - pára ahogy leereszkedett úgy távozott is...

Felejthetetlen őszi, szeptemberi képet, hangulatot árasztva, tárulva elénk!

600 mm-en.

A fenti képen látható bikának gyanúsak lettünk, beváltott a nádba.(A szemfüles olvasónak ismerős lehet a képen látható agancsár!)

A nádfalat vallatva szembetűnt egy nem mindennapi agancsos...amikor megpillantottuk nem tudtuk eldönteni pontosan, hogy fekszik vagy áll, ugyanis a fenti képen látható bika állt a sásban, ott ekkora volt a takarás.De fél óra eltelte után sem mozdult, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy fekszik és megpróbáljuk megközelíteni.

Távolról is "nagyot mutat".

Hol a bika?

Ahogy méterről - méterre közelebb jutottunk hozzá.

Míg nem egyszer csak félre fordult a korona...és álomba szenderült Őméltósága.

Még közelebbről...

Teste is látható valamelyest.

Itt eszmélt fel, a perspektíva azért ilyen, mert a takarás miatt teljesen ki kellett húznom a monopod lábát és titkon abban bíztam, hogy előbb fel fog állni és megnéz, hogy mi ez itt előtte...mikor elaludt még nem volt itt! 8 év körüli 10 - 11 kg...még van hova fejlődnie!

 Nem, nem állt fel, egyből elugrott de még vissza tekintett...

Eme fenti képpel búcsúzom Szeptembertől...megfáradt harcos, győztes csatákat megidéző szép álmokat! Bízom benne, hogy jövőre ugyan itt, ugyan ekkor találkozunk! Utadat kísérjék az égiek, mert még korai lenne számodra...!

Viszlát Szeptember!