...eltelt Szeptember...A koronás fők már befejezték a nászt, a fáradalmaikat pihenik. A "nyárias hőmérsékletű" szeptemberben a természet színei, lombozat, levelek még mondhatni "üde" zöld színben pompáztak. Hiányoztak a színt hozó hűvös éjszakák, amelyek megfestik a leveleket.

 Október! Októberben, illetve szeptember végén egy különös hang hallatszik az őszi erdőn...megkezdődik a lapátos lovagok, lovagi tornája, a dám barcogás. Ez egy semmivel össze nem téveszthető és hasonlítható hang, "furcsa" horkantásnak "röfögésnek" tűnik. Azon területeken ahol gím és dám együttesen megtalálható, szeptember közepe után az agancsárok bőgése közé keveredik eme "furcsa" hang, Felejthetetlen élményhez juttatva az erdőt járó embert!

A hónap közepe után, Szicsó ( Gyene Szilárd) barátommal "szövetkezve" egyeztettünk, hogy megnézzük milyen mozgás van, milyen a barcogás...Szabad kezet kaptunk adott terület részen, ott aznap hajnalban - reggel nem vadásztak! Ugyanis dámos területeken ilyenkor van a fő szezon, a karácsony, csúnya szóval élve "aratása" az egész éves munkának.

Tervünk az volt, hogy a terület szélén, ahol néhány gesztenye a is található "letáborozunk", álcaháló mögé bújunk és várunk. Ahogy az alábbi képen látható, kicsit korábbról... 

Jó ideje várakoztunk már, semmi sem mozdult. A fényviszonyok is folyamatosan változtak, hol borult, hol kisütött.

Éppen hálót bontottunk, ugyanis egy bikát hallottunk pár nyiladékkal odébb folyamatosan barcogni, gondoltuk, hogy szerencsét próbálunk vele. Ahogy levettük a hálót, akkor lépett ki kettő fiatal (azonos korú) dámbika a nyiladékra. Próbáltuk a helyzetet kihasználni.

Nézelődtek...közeledtek...

Ahogy közeledtek valami gyanússá vált számukra, meghallották a gépek kattogását és beváltottak a sűrűbe.

Mi folytattuk amit elkezdtünk, összeszedtük a sátorfánkat és elindultunk. Útközben sikerült egy kíváncsi borjút fényképeznem, ő még tapasztalatlan...

Ahogy közeledtünk a barcogó hely felé nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a szerelmes lovag egy fedett helyen mondja a magáét, elég sűrű helyen "parádézik". Terv: a közelében lévő nyiladékon "beálcázva" várakozunk, ugyanis ilyenkor számítani lehet jövés - menésre a közelében, fiatalabb bikák részéről...

Az alábbi kép telefonnal készült, köszönöm Szicsó Barátomnak! Itt látható a helyszín is...

Jól gondoltuk, nem csalódtunk. Volt jövés - menés...némelyik bika olyan közel jött ki előttem, hogy egyből elugrott, egyből gyanús lettem. Na de nem mindegyik volt ilyen bizalmatlan!

Ezeket a színeket semmi sem adja vissza igazából, szerintem! Ezt látni kell! A képen látható lapátos dalia volt a legnagyobb amely megmutatta magát.

Fiatalabb korosztály...azért mindig gyanús volt valami azon a nyiladékon számukra!

Az alábbi "sorozaton" látható, hogy bizonyos esetekben jól jön a "zoom"...(véleményem szerint!)

Színpompás alagútban, avagy pazar képkeretben.

Ezzel a fenti képpel búcsúzott tőlem az a reggel! Köszönöm Barátomnak a lehetőséget! Ahogy ott ültem és várakoztam a fejem felett elhúzó vadlibák hangja, "gágogása" nyomatékosította, hogy bizony itt van az ősz, itt van újra!

...eltelt egy - két hét...a hónap legutolsó napja, egy másik vidéken. Itt is felszabadult a terület, vége a vadászatnak.

Kiérve két bikát hallani még folyamatosan barcogni a barcogó "placcról". Nyakamba vettem az állványt, és próbáltam a közelükbe férkőzni.

Útközben belebotlottam egy tehénbe, amely éppen a bikák irányából jött, majdnem az utolsó pillanatban vettem észre! A fényviszonyok még eléggé kopottasak voltak...

A barcogó hely közelébe érve szembesültem vele, hogy a bikák a domb tetején mondják a magukét, eléggé fedett helyen. A képen látható lapátos barcogott még elég intenzíven, tehenet talán egyet  láttam a közelében, a fiatal, gyerek bikákat hajkurászta a placcon...egy másik csak meg - meg szólalt...lefényképeznem nem sikerült!

A fiatalabb generáció jött - ment...persze takarásban mindig.

A képeken látható módon kihívás elé állítottak, a terep sem volt egyszerű, elég meredek domboldal, a takarás, mind - mind nehezítette a dolgomat, némelykor úgy éreztem, hogy "bújócskát" játszanak velem! Viszont a nyomok a barcogó helyen arról árulkodtak, hogy nagy volt a jövés - menés, nagy csaták színtere volt! Majd jövőre...

De igazából ettől szép! ...nem attól amit ad, hanem amit ígér!

Verőfényben az őszi lombozat. 

Engedd meg kedves Olvasó, hogy írásomat az alábbi képekkel fejezzem be...

...hisz, itt van az ősz, itt van újra!

 SZEPTEMBER....így csupa nagybetűvel! Hisz nekünk, nagyvad fotósoknak is ugyan azt jelenti! Karácsonyt - ünnepet! Ugyan olyan izgalommal várjuk mi is...hisz ránk is ünnep napok várnak!

Az utolsó bejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy reménnyel és "vágyakozással" várom a Szeptembert, hogy talán idén sikerül...ezt Rád bízom, Kedves olvasó, döntsd el magadban a végén, hogy sikerült -e!? 

Alig ért véget az üzekedés, mondhatni, a figyelmem a szarvasok irányába terelődött! Mentem amikor csak tudtam, vártam az ELSŐ-t, az első jelet, hogy elkezdődött, az első morcogást - hangolást. Ami augusztus 20-a után meg is történt, igaz, ekkor még egyben voltak (egy rudliban) a bikák, de egy - egy már hangolt, készült a nászra.

Vártam a híreket "délről"is, idén nagy reményeket fűztem hozzá. Míg egyszer csak jött a hír, hogy már javában áll a bál...készen állnak a "legények" a mulatságra!

Egy estét (távcsővel felszerelkezve) rászántam és megnéztem mi újság.Leírhatatlan élmény volt...hűvös este, ködpára úszott a nádrengeteg felett, a lemenő nap utánozhatatlan színeivel és körben 7 - 8 bika vágyakozó hangjával, ezek azok a pillanatok, amelyek mindent megérnek és egy életre bevésődnek, amelyre évek múltán is emlékezik az ember! 

A következő adandó alkalmat ki is használtam.Egy délután volt.Kedves Cimborámmal (K.L.) útra is keltünk, hogy szerencsét próbáljunk és megmutathassam neki a Mezőföldet...délután fél 4 körül szólalt meg az első, bent a nádban.Alig, hogy megadta a hangot, fokozatosan a többi is becsatlakozott! 

Mi egy les alatt álltunk és vártuk, hogy az előttünk lévő sásos - gazos részre kiváltson valamelyik agancsár.A távolabb eső nádfal előtt volt nagy jövés - menés, 4 -5 bika parádézott, de sajnos a gépnek messze voltak...

A várakozás közben tőlünk jobbra, 100 m-en belül egyszer csak megszólalt egy kereső bika, ami közeledett.A leshelyünk előtt 40 m-re volt egy vad dohány folt, ami takarásnak kitűnő volt.Megragadtuk az alkalmat és kihasználtuk...

Az alábbi látvány fogadott minket. Páratlan 12-es lőhető ( 6 kg körüli) bika.

És bőgve közeledett, azért szemmel tartva..

Parádézott...

Amire a közelben lévő vetélytárs (a kihívott) reagált, egyszer csak megjelent két agancsszár a dohány felett.

Szemmel láthatólag is voltak méretbeli különbségek...Igazán szemre való bika.

Fegyverét feldíszítve, hogy nagyobbnak tűnjön.

Előttünk 20 - 30 méterre kerülgették egymást.

Teljes valójában.

Fenyegető, lassú, kimért de határozott mozdulatokkal közeledett.

Belebőgve a lencsébe!

Méregették egymást (a takarás miatt ennyi sikeredett), egy "röpke"csörte történt és a gyengébb egyből hátrált, tőlünk ellentétes irányban. Itt szembe tűnőbb a méretbeli különbség!

A győztes pedig hangot adott a sikerének!

Megint megmutatta magát.

Ahogy szűnt a harc heve, úgy tisztult a kép és egyből gyanúsak lettünk számára.

A nap méltó képen búcsúzott! Ezeket a színeket igazából a fénykép sem adja vissza...ezt át kell élni!

A következő alkalommal hajnalban mentünk ki, egy kedves barátommal (P.I.), hogy egy életre szóló élményhez jusson Ő is.

Alig állítottuk le az autót, már hallani lehetett a koncertet, amelyet 10 - 15 szerelem hevében "égő" lévő bika tud adni. Beálltunk a les alá, de akkora pára - köd ereszkedett alá, hogy 20- 30 méterre csökkent a látótávolság.Ekkor elhatároztuk, hogy a kukorica takarásában (amely a nádas mellett húzódott) cserkelünk, beljebb megyünk a terület "szívébe". A köd - pára ahogy leereszkedett úgy távozott is...

Felejthetetlen őszi, szeptemberi képet, hangulatot árasztva, tárulva elénk!

600 mm-en.

A fenti képen látható bikának gyanúsak lettünk, beváltott a nádba.(A szemfüles olvasónak ismerős lehet a képen látható agancsár!)

A nádfalat vallatva szembetűnt egy nem mindennapi agancsos...amikor megpillantottuk nem tudtuk eldönteni pontosan, hogy fekszik vagy áll, ugyanis a fenti képen látható bika állt a sásban, ott ekkora volt a takarás.De fél óra eltelte után sem mozdult, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy fekszik és megpróbáljuk megközelíteni.

Távolról is "nagyot mutat".

Hol a bika?

Ahogy méterről - méterre közelebb jutottunk hozzá.

Míg nem egyszer csak félre fordult a korona...és álomba szenderült Őméltósága.

Még közelebbről...

Teste is látható valamelyest.

Itt eszmélt fel, a perspektíva azért ilyen, mert a takarás miatt teljesen ki kellett húznom a monopod lábát és titkon abban bíztam, hogy előbb fel fog állni és megnéz, hogy mi ez itt előtte...mikor elaludt még nem volt itt! 8 év körüli 10 - 11 kg...még van hova fejlődnie!

 Nem, nem állt fel, egyből elugrott de még vissza tekintett...

Eme fenti képpel búcsúzom Szeptembertől...megfáradt harcos, győztes csatákat megidéző szép álmokat! Bízom benne, hogy jövőre ugyan itt, ugyan ekkor találkozunk! Utadat kísérjék az égiek, mert még korai lenne számodra...!

Viszlát Szeptember!

...próbálom magam utol érni...

Az alábbi történet is augusztus hónapban történt.

Az őzek násza már a vége felé járt, a szerencse elpártolt mellőlem idén augusztusban, legalább is ami a bakokat illeti, úgy érzem (éreztem), de nem adtam fel. Amikor csak tehettem, mentem.

Délután, kicsit korábban indultam, ugyanis az volt a tervem, hogy befészkelem magam egy bokor tövébe a kaszáló "belsejében"található csenderes szélén. Kiérve a rétre, tapasztaltam, hogy felbálázták a rendeket.Ez még előnyös is lehet számomra, gondoltam.

Alig indultam el a kitűzött leshelyem felé, mikor egy sutát vettem észre a rét egy eldugott szegletében. A bálák takarását kihasználva próbáltam a közelébe férkőzni. Ekkor még hét ágra sütött a nap, nagyon kemény fények voltak.

Sütött - beborult...

Több képet nem is sikerült készítenem az eltervezett helyen, szarvasokat hallottam mozogni, de kiváltani nem váltottak.Ahogy fogyott a fény és eljárt az idő, felszedelőzködtem és elindultam kifelé a kaszálóról, azzal a szándékkal, hogy az esetlegesen kiváltó szarvasokat már ne zavarjam meg.

A terület szélén még megálltam és várakoztam, kis időm még volt, amely még akár alkalmas is lehet a fényképezésre - gondoltam, az ördög soha sem alszik "felkiáltással".

Balra eltekintve egy bakot vettem észre az erdőből kijőve...amely le is feküdt egy kis bokros liget szélén, alkalmas takarást nyújtva a cserkelésre, megközelítésére. Számításaim nem jöttek be, valami mégis gyanús lett neki és elugrott...

Ott ahol jártam, leültem és vártam, nézelődtem, hallgattam a madarak melódiáját, természet hangjait és próbáltam kihasználni minden egyes percét annak a  harmóniának amelyet csak a természet tud nyújtani.

Balra, a horizont felé pillantva egy kíváncsi fül"párt"vettem észre, amelyet követett a többi. Amennyire tudtam, lapultam, hogy ki ne szúrjanak.

Lassan legelészve közeledtek, csipegettek, vakaróztak.

De bizonyos közelségben már gyanús lett a gép hangja.

Annyira felkeltette az ifjú kíváncsiságát, hogy alig fért bele képbe.

Portrét is tudtam készíteni. (Mint aki nem hisz a szemének.)

Triumvirátus.

Az alábbi bikát a keresőben (gép keresőjében) láttam meg.

Így ért véget számomra augusztus hava...és a lentebb látható módon indultunk el szeptember kapujába.Tele reménnyel  - "vágyakozással" mint az erdő koronás királyai, hogy talán az idén sikerül...egy olyan képet készíteni...! 

...az alábbi felvételre sokat vártam, mai "kifejezéssel"élve - bakancslistás - volt (titkon remélem, hogy lesz még rá alkalmam barangolásaim során). A sakál...

 Üzekedés idején történt.

Hajnali 4-kor már úton voltam a "megszokott"helyre, mondhatni.Még félhomályban sikerült elfoglalni a "leshelyemet" egy keskeny nyiladékon, amely egy kukorica tábla és egy nagyobb kiterjedésű nádasos - sásos terület közé van ékelve.Szarvasok voltak kint rajta, de sajnos a fény még kevés volt a fényképezéshez, a mozgás is gyanús lett nekik, így faképnél hagytak.Bíztam a korai időben...

Alig helyezkedtem el, mikor a kukoricából 40 méterre kiváltott egy barnás "valami", a takarás akkora volt a nyiladékon, hogy csak a hátából látszódott egy sáv.

Hirtelen azt gondoltam, hogy róka.De hamar beugrott, hogy mivel is állok szemben (mint utóbb kiderült szó szerint is!). A mozgása és testtartása alapján már tudtam, hogy sakál...szerencsémre irányomba indult el!Torkomban dobogott a szívem, ugyanis ritka pillanat, hogy ez az óvatos, rejtett életet élő toportyán ilyen közelre bejöjjön.

A gép kattanására emelte fel a fejét és ugyan azon lendülettel már el is ugrott! Ez az egy kép sikerült a sorozatból...

Először a terület egy részlete...az alábbi "nyiladékon"várakoztam...

És a portré Őkelméről...

Mint már említettem korábban, hogy néha "sebezhető"vagyok és eltérek a "tárgytól"...most is megtörtént...az alábbi "betét"képek készültek...

És egy kontraszt. Napfelkelte és napnyugta...na persze nem egyszerre(!)

...nagyon régen nem írtam...

Eltelt augusztus. Sajnos az üzekedés alatt tervezett kijutásaim nem úgy alakultak, ahogy elgondoltam (mennyiségileg). Őzek mozgása és az üzekedés intenzítása tapasztalataim alapján rapszódikusan zajlott. Sípra sem úgy jöttek, ugrottak ahogy "meg van írva".

Az alábbi képek születtek...

Ők pedig nagyon szemérmesek voltak, a nyílt placcra nem jöttek ki...

A Király is megmutatta magát...

A nyúl pedig olyan közelre jött, hogy ennyi fért bele...

Összességében gyengének minősítem ezt az időszakot.

 Kettő egész nap eső áztatta a Bakony fennsíkját...

Hajnal 3 óra, szól az ébresztő...szélcsendes, friss levegő fogad ahogy kilépek az ajtón.

A területre kiérve egyből egy rudliba "botlok" amint csipegetnek a búzában, de a fények még annyira gyatrák, hogy távcsővel tudom (csak) kivenni, hogy "mifélék". Tehenekből és fiatalabb bikákból álltak.

Egy erdővel körül ölelt lucernához érek, amelyen távolabb egy 25-30 főből álló bikacsapat legelészik és körülöttük disznók "virgonckodnak", itt sem tudtam még képet készíteni, még dokumentációs jellegűt sem...

A lucernán jobbra tartva elindultam, hogy tegyek egy varga betűt és jó széllel megpróbáljak a közelükbe jutni.Igen ám, de ahhoz, hogy irányukba tudjak kerülni, el kellett mennem egy tritikálé tábla szélén (amely egy másik erdőtag mellett áll), itt még számítottam a mozgásra...és jól gondoltam.

A tábla felőlem eső jobb sarkát nem láttam be, így próbáltam óvatosan megközelíteni...nem hiába, ugyanis 2 fekete hát "világított" belőle.

A disznók biztonságba érezték magukat, gondolták ha ők nem látnak ki belőle, akkor őket sem lehet észre venni.

Az alábbi kép a hangulat miatt.

Ahogy haladtak a gabonában, próbáltam a nyomukban lenni, itt-ott ki-ki látszódtak de egyfolytában mozgásban voltak. Egyszer csak gondoltak egyet, lehet akkor eszméltek rá, hogy ideje lenne beváltani a sűrűbe, mert nagyon világos lett...és elindultak nyíl egyenesen irányomba, szívem a torkomba dobogott, mikor 2 méterre előttem még békésen "morcogtak"bogarásztak, mit sem sejtve jelenlétemről...Léptek kettőt, akkor lett gyanús valami.Belőlük még egy szőr szálat sem láttam, csak annyit, hogy megugranak jobbra, mozog a gabona és felháborodottan "röfögnek"fújnak.Az alábbi képpel csak a távolságot szeretném megmutatni.

Itt már egyértelműen gyanús lettem és az egész "banda" berohant az erdőbe.

Utamat tovább folytatva, mondanom sem kell, hogy a szarvasokat "lekéstem", már beváltottak mire kiértem.

A lucerna szélén vissza kanyarodva egy sutát vettem észre gidájával.

A gida eltűnt a balra eső erdőtagban, anyukája az ellentétes oldalán lepihent.Az erdő szélének takarásában megpróbáltam a közelébe kerülni.

Amikor kipihente magát felállt, álló képet szerettem volna készíteni, egész alakosat, de ugye nem mi diktáljuk a "beállításokat", mert ahogy felállt egyből kifordult oldalra.

A hátam mögé pillantva egy nyúl csipegetett, reggelizett.

Ezen a reggelen ő búcsúztatott a területtől...

Másnap hajnal...szintén 3 órakor ébresztő...irány a terület...

Beszéljenek a képek....

A vörös herére kiérve, a szemközti erdőből 3 disznó rohant ki, valami vagy valaki meg ugrasztotta őket.

Próba szerencse, gondoltam.

Ez volt az utolsó felvonása ennek a reggelnek...

U.i.: Ennyi disznót, ilyen fényviszonyok mellett az elmúlt időszakban együttesen nem láttam. Arra gondol(tam)ok, hogy az esők után a felázott talajon elbogarásztak. És a környéken a közelben csak ez az egy tábla tritikálé volt  még lábon, így ez adott terített  asztalt  nekik.

Már vártam a pillanatot, hogy elindulhassak...ugyanis egy általam régen látogatott területrészt terveztem bebarangolni. Valahol a Mezőföldön.

Sajnos az égiek nem így gondolták, vagyis inkább a "traktorosok", a korábbi esőzések után olyan nyomvályúk keletkezetek a földutakon, hogy "egyszerű" személyautóval nem tudtam bemenni, tovább menni rajtuk, pedig próbáltam kettő irányból is megközelíteni ezt a szegletet, de nem sikerült...

Így elhatároztam, hogy másfelé veszem az irányt, igaz, pár kilométerrel odébb, de biztosan megközelíthető (akár még rossz időben is).

Alig hagytam el a kocsit, máris kiszúrtam egy "jóképűnek"tűnő bakot a kaszálón. Koros, érett baknak néztem, ekkor még nem gondoltam, hogy módom lesz közelebbről is szemügyre venni.

Viszont Ő is észre vette a mozgást, kiszúrt és elugrott. Régi tervem (egyike), hogy egy "repülő"őzet fényképezzek, itt majdnem sikerült is, de a fény még kissé kevésnek bizonyult...

Ahogy elugrott a terület Ura, tovább folytattam utam, ami egy kukorica tábla mellet vezetett és egy nagyobb kaszálóba torkollott...ahogy kióvatoskodtam a következő szempárral találkoztam.

Egy idő után gyanús lettem és elinalt, szerencsére nem lármázta fel a környéket.

Miután vártam pár percet, hogy a vidék megnyugodjon a lármától, amit az elugrás zaja okozott elindultam a kiszemelt hely felé. Ahogy ballagok, cserkelek az úton, egyszer csak azon kapom magam, hogy az imént elugrott bak kivált az előttem lévő kukoricából és érdeklődve elindul felém az úton...egy kis hajlat mögött tűnt fel, bíztam benne, hogy kíváncsisága erősebb, mint általában az őzeknek, ha nem tudják pontosan beazonosítani a látottat.

Jelen esetben is ez történt, óvatosan leguggoltam...és a kíváncsisága győzött. A testtartásából láttam, hogy a terület Urával van dolgom, jó kondícióban lévő, koros bak.

Végül megunta és elugrott, össze kiabálva a terület eme sarkát. Ekkor már csak 80-100 méterre voltam a kiszemelt helytől, ami a fenti fényképen látszódó kukoricás széle volt. Ugyanis a kukoricatábla "innenső"szélén egy nyiladék van vágva a tábla és egy több száz hektáros nádas-sásos rész között...a túlsó szélén pedig a Sió csatorna folydogál.

A hátam mögé pillantva, a felkelő nap első sugarai bearanyozták a vidéket, ezáltal a reggelemet is.

Miután elértem leshelyem több irányból mozgás zaja hallatszott! A nyiladékra viszont nem lépett ki semmi...egyszer csak a hátam mögül zörgést hallottam a következő pillanatban már ott állt előttem teljes valóságában a korábban látott bak. Nem okozott csalódást, koros bak, bal száron szemág hiány, igazán mutatós, "sűrű"agancsnak tűnik.

Egyből felfigyelt rám.

Itt a fenti képen látható teljes valójában! ...és elugrott...Kalapot emelve búcsúztam tőle, találkozunk üzekedéskor!

Az említett nyiladékon kicsit beljebb óvatoskodtam, hátha lesz még mozgás. Egy suta váltott a kukoricából a nádasba...

Ahogy feljött a nap, úgy haladtam tovább, hátha sikerül még meglepnem csipegető, napozó őzet, esetleg szarvasokat. Egy enyhe kanyar után beléjük is "futottam"...de ők is egyből kiszúrtak, csak pár dokumentációs "kattintásra"adtak időt.

Ez a reggel ennyit tartogatott számomra!

Menet közben az alábbi "mellék fotók" készültek...néha "sebezhetőnek"érezem magam és eltérek a "tárgytól", témától (ami a nagyvad) és olyan képeket készítem mint az alábbiak...a fények játékában...

Magányosan...

Még pár szó, így is kicsit hosszúra sikerült ez az írás.

Ezt a terület részt az "Ígéret földjének" hívom, ugyanis itt bármikor össze lehet futni szarvasokkal is, tavaly szeptemberben olyan bőgés kerekedett itt, hogy némely nagyvadas területen nem volt ilyen lakodalom...

Pár kép az akkori szeptemberből, a hangulata végett.

Na, de ezt majd alkalomadtán...

...valahol a Mezőföldön...

 Történt egyszer, hogy valamilyen megfontolásból ( nem vagyok benne biztos, hogy jól átgondolt ötlet alapján) a környék egyik dimbes - dombos részére üregi nyulakat telepítettek. Az eltelt idő alatt "kissé"elszaporodtak mint a "nyulak".A környéken gazdálkodó földtulajdonosok bánatára.Egészen eddig csak hallottam róluk, de valahogy kiestek a szórásból, látókörömből.

Ahogy telt - múlt az idő egyre többet gondolkodtam rajta, hogy csak  meg kell(ene) látogatnom őket és csinálni pár felvételt róluk.Aztán a gondolatot tett követte.Egy hajnalban az irányukba vettem az utam.Távolabb parkoltam le és gyalogosan közelítettem meg a terület ezen szegletét, de amilyen kis szemfüles és fürge "jószágok"ez a módszer nem vezetett eredményre.

Így gondolván egyet kinéztem egy könnyen megközelíthető kotorékot (fényképezés szempontjából), amiben láttam eltűnni a kis füleseket...

Ahogy kiértem az alábbi látvány fogadott...volt közöttük "kakukk"tojás is...

...mindent rágnak...és esznek...

Némelyike szemrevételezett...

Reggeli tisztálkodás közben...

Jól esett a reggeli nyújtózás...

Jövet - menet volt egyéb látnivaló...

Elmélázott Őkelme...

És a feleszmélés pillanata...

Azóta nem jártam az üregik földjén...de tervezek még vissza térni...

...késő délután elgondoltam, hogy másnap, kora hajnalban szerencsét próbálok....Ebből kifolyólag az ébresztő nagyon korán szólt...gyors készülődés és irány kifelé...

Még szürkületben értem ki a területre, megelőzve az égbolt aljának hasadását...A kaszáló irányából intenzív mozgás zaja hallatszott, a probléma az volt, hogy kissé nyílt terepen kellett megközelítenem a kaszálót...és ennyi éles szemű szarvast kijátszani elég nehéz, mondhatni, lehetetlen így minden takarást és minden fűszálat kihasználva próbáltam a közelükbe férkőzni...Ahol az alábbi látvány fogadott...igaz csak dokumentációs fotó...de nem mindennapi kép tárult elém...vadász szemet gyönyörködtető...

Ahogy világosodott úgy széledtek szét, szerte, a beváltásra készülődve...A bika csapat egy része elindult a horizont felé, hogy a szomszédos körzetbe töltse a nappali pihenését. A felettük lévő felhőt éppen megvilágította a felkelő nap...némi hangulatot árasztva...

A Nap egyre magasabbra mászott és egyre több fényt bocsájtott a "rendelkezésemre", amivel viszont gyorsabb mozgásra ösztökélte a még kint lévő szarvasokat...Egy maroknyi bikákból álló csapat kicsit tovább csipegetett és közeledett felém...de még így is a megfelelő fények előtt 5 perccel beváltottak...

...aztán eltűntek a környező sűrűben, hogy kipihenjék az éjszaka "fáradalmait"...

Ezek után én is szedtem a sátor fámat, felszerelést és elindultam lassan, cserkelve az autó felé, hogy haza induljak.Ennek köszönhetően talán, menet közben sikerült egy fiatalka bakocskát lencse végre kapnom...

Az alábbi képen egy "táplálék lánc"látható...

...még egy rókának sikerült meglepnie mielőtt szétszedtem - elpakoltam volna a felszerelést...De kiszúrta a sima bőrűt...ezzel véget is ért a reggel...

2017.03.26.

...ezen időszakban amikor csak tehettem, mentem...Ugyan is, ebben az időszakban a szarvasok már javában "hullatják" királyi fejdíszeiket, agancsaikat...azzal a nem titkolt szándékkal mentem, hogy a körzetben megelőzzem az illetékteleneket, ami az utóbbi időben kicsit elharapódzott. Na persze velük ellentétben, kerülve a vad zavarását.

Ez a délután is úgy indult, hogy korábban kimentem és leültem egy les alá...mögöttem erdő, előttem a legelő - kaszáló és velem szemben kb.400 méterre egy sűrű.Ezen a délutánon az égiek velem voltak, mint utóbb kiderült...

...még fent volt a nap mikor a szemben lévő sűrűségből kiváltott egy 7 - 8 főből álló bikacsapat a kaszálóra.Szerencsémre irányomba kezdtek el legelni, ezáltal lassan - lassan csökkent a közöttünk lévő távolság.Szerencsémre bejöttek elém 40 méterre...sikerült róluk több képet is készíteni, de az igazi az volt mikor egymással "felágaskodva" a mellső lábaikkal próbálták egymást regulázni...ez (is) felejthetetlen pillanat volt.Ez idő alatt, majdnem teljesen mozdulatlanul eltölteni 1,5 - 2 órát...utána alig tudtam lábra állni, persze miután elvonultak, megvártam, nem szerettem volna őket megzavarni...Külön érdekesség volt a csapatban...az egyik ifjonc a kiváltás előtti pillanatban hagyhatta el a fejdíszét, még kissé vérzett az agancstöve...

Az alábbi képen látható közelebbről, hogy még "szivárog" belőle a vér...olyan friss a "levetés".

Itt pedig már az új fejdísz "épül"...ők korábban hagyták el a koronáikat...(nagy kár, hogy kilóg a láb...)

Volt egy kis játék (erő fitogtatás) az ifjoncok között...olyan közel voltak, hogy nem fértek bele...

...mi hibádzik a képen!?

És az említett pillanat...

Így ajándékozott meg ez a délután és este egy életre szóló élménnyel!