Plank Csaba-Leskelődéseim

Csak szívvel érdemes.Bármit. - Vida Gusztáv

Fagyoskák...

2019. május 01. 14:17 - PlankToni

Gyermek sors hidegben...

Még szintén februárban történt, hogy megnéztem a nádas szélét, környékét. Alig léptem be a területre, egy enyhe kanyart követően kettő vadmalacot vettem észre a bokrok tövében. 

blog1_13.JPG

Óvatosan mozogtam a közelükben, ugyanis a sűrűbe nem láthattam be, így nem tudtam, hogy anyukájuk a közelben van -e. Tudnak kellemetlen meglepetéseket okozni a malacos kocák (is)! Ezt szerettem volna elkerülni!

Szegénykék úgy el voltak foglalva önmagukkal, hogy nem is érzékelték, hogy ott vagyok és kattogtatok! Kisebb gondjuk is nagyobb volt ennél, így ránézésre...

blog_11.JPG

blog2_11.JPG

Turkálgattak, keresgéltek...

blog3_13.JPG

blog4_12.JPG

Időközben egy harmadik társuk is előkerült a sűrűből.

blog5_11.JPG

Hagytam őket békésen keresgélni, jó egészséget kívánva, hogy túl éljék a fagyos késő téli napokat - éjszakákat!

A nádfal tövében pár darab szarvas tehenet vettem észre, dokumentációs jelleggel készítettem egy képet róluk, hogy az ember nem is gondolja, hogy pár méterre tőle "mi történik" ha egy hasonló terület rész mellett halad el!

blog6_10.JPG

Egy reggeli fénykép egy csatornáról...

blog7_10.JPG

Ez a reggel ennyit tartogatott!

Szólj hozzá!
Címkék: Malacok

Folytatás...

2019. május 01. 13:56 - PlankToni

Év eleje...

Nagyon rég' nem írtam, kicsit elhanyagoltam. A figyelmemet más kötötte le, változások életemben...na de ez egy más történet, nem "eme" témába vágó...

Szóval az év következő fényképezős kirándulását szintén a Mezőföldön ejtettük meg, K.Lali Barátommal! A terület Tolna megyei határát vettük célba. Hajnalban hideg metsző szél fogadott minket, de egy kis "hűs"februári "szellő" nem tudja kedvünket szegni! 

Egy repce vetés mentén kezdtük a terület vallatását, távolban több őzet is láttunk rajta, de sajnos a terepviszonyok miatt a megközelítésükről szó sem lehetett. Folytatva az előre eltervezett útvonalunkat, egy rókát pillantottunk meg, éppen a felkelő nap fényében, Sajnos a terepviszonyok itt sem kedveztek számunkra. Egy képet azért megpróbáltam készíteni róla, sajnos a cincogásra sem reagált, nem jött közelebb...A felkelő napsugarak arany kontúrba foglalták a ravaszdit...

blog8_8.JPG

A vetés mellett, ahogy vége szakadt, elértünk egy csenderes, bokros, fás részhez, enyhe lankákkal tűzdelve. Itt igyekeztünk az őzeket meglepni a túlsó oldalán, már ha éppen kint napoznak, legelésznek. Ki sem értünk az ellentétes oldalára ennek a csenderes résznek, mikor is megugrás hangjait hallottuk a sűrűben. Egy pár pillanat múlva meg is láttuk a zaj okozóját, vagyis jobban mondva csak a lábait. Nem tudtuk megállapítani, hogy bak - e vagy suta. De szerencsére nem "cáfolta"meg az őzek természetét, mivel egy fiatal bakocskáról volt szó, a kíváncsisága nagyobb volt a félelménél...csak megmutatta magát!

blog9_7.JPG

blog10_7.JPG

Magas térdemeléssel kisétált elénk az útra, de mint lenni szokott ilyen helyzetekben, pont lemerült az akkumulátor a gépben! Így én nem tudtam több képet készíteni róla! Megmozdulni pedig nem akartam, nehogy elugrasszam...

blog11_8.JPG

Végül csak gyanúsak lettünk számára és nagy méltatlanságok közepette elugrott! Ilyen a "vadászat"! 

Végezetül egy nyílt "placcon" haladtunk keresztül, ahol egy sutáról és tavalyi gidájáról sikerült "sziluettes" képet készíteni.

blog12_6.JPG

A nagy szél miatt nem mutattak akkora aktivitást az őzek. Ők is elvonultak a szélvédett helyekre.

Majd legközelebb!

 

Szólj hozzá!
Címkék: Folytatás

2019...új év

2019. február 01. 19:25 - PlankToni

...új remények!

...az év első kirándulása! Nagy Peti szak Társammal,barátommal (hosszas időpont egyeztetést követően) célba vettük a Mezőföldet! 

Társaink...különböző méretben...

objektivek.jpg

Ahogy kiértünk a területre még szürkület uralkodott és hideg, büszke szellő lengedezett, kedvező irányba. A célba vett szegletet sajnos tőlünk független okból nem tudtuk "bevenni"...de ez nem szegte kedvünket.

Ellentétes irányban indultunk a tervezetnél, ahol is egy enyhe lanka mögött őzeket vettünk észre. Az irányukba futó fa és bokor sor takarását kihasználva próbáltunk a közelükbe férkőzni. Ahogy osontunk irányukba, egyszer csak a fasorból kiállt elénk egy suta...és elindult irányunkba. Kíváncsivá tettük!

blog1_12.JPG

blog2_10.JPG

Majd követte az egész "banda"...

blog_10.JPG

A suta kíváncsisága és figyelme nem lankadt! Egyfolytában szemmel tartott bennünket.

Majd csatlakozott hozzá még egy figyelő szempár!

blog3_12.JPG

Azért csak - csak közeledett...

blog4_11.JPG

A csatlakozott szempár...

blog5_10.JPG

Figyelő pózban..

blog6_9.JPG

A csapatban volt egy beteg suta is ( sugár gomba vagy bőr fibroma)...

blog7_9.JPG

blog8_7.JPG

Egy tájkép erről a reggelről..

blog9_6.JPG

Menet közben szemünk elé került egy "kis madár"... Ökörszem...amelyet sikerült megörökíteni.Miközben mondta a magáét.

blog10_6.JPG

blog11_7.JPG

Így indult az év...

 

Szólj hozzá!

Viszlát 2018...

2019. január 02. 01:37 - PlankToni

Számvetés

  Elérkezett az év vége, ideje a számvetésnek. Ilyenkor az ember kicsit lassít, megpróbál "leülni" és végig gondolni az egész éves tevés - vevést, ténykedést. Most megpróbálom én is. Megígérem, hogy rövid leszek...

2018-as év jól kezdődött számomra. Rögtön újév után sikerült össze futnom muflonokkal (még ha nem is kosokkal, de egy bárányt sikerült megörökítenem). Rögtön az elején, előtte egy rókával...

01_03.JPG

01_03_i.JPG

01_03_ii.JPG

Még aznap, kint a kaszálón sikerült megközelítenem egy vadmacskát. Többször láttam már távolról, egerészni, vadászni de a nyílt kaszálón nem tudtam meglepni. Most sikerült, valamelyest...

01_03_iii.JPG

01_03_iv.JPG

És angolosan távozott. A búcsú pillantás.

01_03_v.JPG

Még ugyan ezen hónapban megint összefutottam a muflonokkal. Itt gyorsabbak voltak nálam, szerettem volna az egész nyájat "lekapni", befogni a keresőbe.

01_07_i.JPG

Ez volt január...

Aztán márciusban ismét beköszöntött a tél, mint mostanában, mindig. De egy igazi megszállottat ez nem tart vissza, hát mit is mondjak, nem egy kirándulni való idő volt, nem is láttam semmit...de mentem!

03_07.JPG

03_07_i.JPG

A képeken látható hómennyiség egy hét alatt elolvadt. Egyből szerencsét próbáltam, de megelőztek...Íme:

03_13.JPG

Még a muflonok is vetettek búcsú pillantást (pont kiváltottak az erdőből) az Úr irányába, nem kell mondanom, aki tilosban járt...

03_13_i.JPG

03_13_ii.JPG

Rá következő héten megint fehérbe öltözött a vidék...A képen látható fiatal bak 70 méterről szúrt ki és felkeltette(m) a kíváncsiságát, mintha zsinóron húzták volna, elindult irányomba.

03_22.JPG

03_22_i.JPG

03_22_ii.JPG

Ezután egy nyiladékon várakoztam, ahol is egy suta cserkelt be, de a fák takarása miatt kicsit bújócskáztunk.

03_22_iii.JPG

Áprilisban egyetlen "értékelhető" képet tudtam készíteni...

04_21.JPG

Júliusban az egyetlen lábon álló tritikáléban volt nagy mozgás, disznók dolgoztak benne rendesen.

07_12.JPG

07_12_i.JPG

07_12_ii.JPG

És kint a kaszálón is, fényes nappal...

07_12iii.JPG

07_12_iv.JPG

Egy nyári reggelen a távoli bálákon észre vettem rókákat, vártam egy kicsit, hogy mit - merre mozdulnak, egyikőjük maradt, hogy kipihenje az éjszaka fáradalmait.

07_16.JPG

07_16_i.JPG

07_16_ii.JPG

Itt felfigyelt a hangra, aki a legszebb álmából riadt.

07_16_iii.JPG

07_16_iv_1.JPG

Szintén a nyári időszakban sikerült a szarvasokat kint érnem megfelelő fényeknél, kicsit elbogarásztak. Meglepte őket a felkelő nyári nap!

07_25.JPG

07_25_i.JPG

A jövő nemzedéke, játék közben. Az első képen gyakorlás folyik...

07_25_ii.JPG

07_25_iii.JPG

07_25_iv.JPG

Figyu, súgok valamit...

07_25_v.JPG

Augusztus közepén, otthon, egy nem mindennapi élményben volt részem. Életemben először sikerült lencsevégre kapnom egy aranysakált, bejött 20 méterre.

szilas_08_19.JPG

Pár nap múlva, a Bakony fennsíkján leültem az erdő szélén, hogy gyönyörködjek a kilátásban, megfelelő rálátásom volt az egész kaszálóra. Míg üldögélek, egyszer csak a horizontom megjelenik egy fül pár, utána a többi. Egy rudli jött csemegézni, volt közöttük egy fiatal, kíváncsi bika.

08_25.JPG

08_25_i.JPG

08_25_ii.JPG

08_25_iii.JPG

08_25_iv.JPG

És az alábbi képpel indultunk szeptember irányába.

08_25_v.JPG

Elérkezett SZEPTEMBER. Így csupa nagy betűvel! Úgy érzem, sikerült! Nem mindennapi volt...beszéljenek a képek.

szilas_09_09.JPG

szilas_09_09_i.JPG

szilas_09_09_ii.JPG

szilas_09_09_iii.JPG

szilas_09_09_iv.JPG

szilas_09_09_v.JPG

szilas_09_09_vi.JPG

És egy hajnal...az őszi hangulatnak nincs párja!

szilas_09_15.JPG

szilas_09_15_i.JPG

szilas_09_15_ii.JPG

Azért nem mindennap kerül az ember ilyen közelségbe egy ekkora bikához!

szilas_09_15_iii.JPG

szilas_09_15_iv.JPG

szilas_09_15_v.JPG

szilas_09_15_vi.JPG

Így telt el Szeptember! Úgy érzem az égiek nem mindennapi élményekkel, lehetőségekkel ajándékoztak meg!

Október!

Sajnos nem úgy alakult ahogy terveztem, A hónap végén tudtam csak kijutni. Gyene Szilárd (Szicsó) barátommal.

Még sikerült a barcogást elcsípnünk.

bereny_10_21.JPG

bereny_10_21_iii.JPG

bereny_10_21_iv.JPG

bereny_10_21_v.JPG

bereny_10_21_vi.JPG

Ezúton is köszönöm szépen a lehetőséget Barátomnak!

November legelején egy másik dámos területen. Itt szó szerint a végét csíptem el.

szekely_11_01.JPG

szekely_11_01_i.JPG

szekely_11_01_ii.JPG

szekely_11_02_iii.JPG

Itt következett egy közel másfél hónapos "kihagyás", sajnos a dolgok nem úgy alakultak ahogy terveztem, Nem jutottam ki. Ezután, decemberi hónapban, otthon sikerült egyet kerülnöm, frissen esett havazás után. Egy hangulatos téli reggelen...

szilas_12_06.JPG

Ezzel el is telt 2018...a fenti képpel búcsúzom tőle. Nem minden alkalmat említettem most meg, a fontosabbakat emeltem ki. Persze olyan is volt/van és lesz, hogy nem készült kép. Ilyen a vadászat! Ettől szép! De az ember akkor sem megy haza üres "kézzel"! Mert a természet mindig ad, csak észre kell tudni venni és meg kell látni!

Az év első felében többször tudtam menni, a második felében, de inkább az év vége nem sikerült úgy, mit terveztem, Sebaj! Majd jövőre!

Engedjétek meg, hogy az alábbi sorokkal fejezzem be mondandómat:

 Mi élmény volt

(Szamolányi Gyula)

Mi élmény volt ma elmegy

holnapra, mint a felleg 

mely vígan, vagy búsan

tovább - tovább suhan

a csendes alkonyon.

De bárhová is mennénk 

mind visszatér mint emlék 

és vígan, vagy búsan lelkünkre, rásuhan 

egy csendes alkonyon.

 

 

 

 Kedves Olvasó! Találkozunk 2019-ben!

Folytatjuk...

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: 2018 Évzárás

Végre...

2018. december 20. 10:58 - PlankToni

Egy kis hó...!

...a fentebbi "felkiáltásnak" az apropója még, hogy végre kijutottam! Nagyon régen volt november 01-e...

Az elmúlt hétvégét otthon töltöttem, valahol a Mezőföldön. 

Az ígért csapadék mennyisége megérkezett, hó formájában! Végre, kicsit befehéredett a határ! Közeledve úti célomhoz sikerült meglepnem egy csapat libát a pusztában...gyors kapkodás, elő a felszerelés és az alábbi felvételek sikerültek rapid módon.

blog_9.JPG

Itt gyanús lettem és szárnyra kelt az egész csapat.

blog1_11.JPG

A levegőben...

blog3_11.JPG

blog2_9.JPG

Ennyi liba között nem sikerült úgy képet készítenem, hogy ne legyen "kilógó, félbe vágott" liba a képeken.

Erre a napra még terveztem kimenetelt egy nádas szélére. Késő délután érkeztem a kiszemelt szegletbe. Minden érintetlen hófehér volt és néma csend vett körül. Nagyon apró pelyhekben szállingózott a hó (hódara), ezért a gépet nem vettem ki a hátizsákból. Ezt a délutánt, kora estét a nézelődésnek és hallgatózásnak szenteltem. Egy apró zörrenés nem volt, hallgattam a csendet ami körbe vett. Hallgattam az apró "hódarák"zörgését, halk neszét ahogy a kabátomon és a nádas levelein landoltak. 

Ahogy besötétedett, úgy közelítettem az autót, nem szerettem volna megzavarni ezt a némaságot. Gondoltam, hogy reggel egy nyitott könyv lesz a hótakaró, kiderül ki merre járt!

Másnap reggel...téli napokon nem kell hajnalok hajnalán kelni, kicsit "későn" világosodik (ennyi előnye van, valljuk be!). 

Jól gondoltam! Mozgalmas volt az éjszaka és hajnal! Élelem után kutattak, mintha feltárcsázták volna a környező földeket. Igazi csapázni való hó és időjárás fogadott!

blog8.jpg

blog9.jpg

blog10.jpg

Dolgozott a fekete sereg, rendesen! Volt közöttük "nagy talpú" is a nyomokból ítélve! Nem hiába, rejt ez a nádas szeglet meglepetéseket!

Ahogy haladtam a sűrű szélén, a sásos részben mozgásra lettem figyelmes. Kissé messze voltak, dokumentációs képeket tudtam készíteni. Valószínűleg tőlem ugrottak meg valahol a szélen, de bevallom őszintén, hogy én egy zörrenést sem hallottam felőlük!

blog5_9.JPG

blog11_6.JPG

blog12_5.JPG

A hangulat végett..

blog6_8.JPG

És elnyelte őket a nádas...

Őt pedig az idő nyeli el...

blog7_8.JPG

blog4_10.JPG

A fenti képpel búcsúztattam ezt a hangulatos téli, havas reggelt!

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: vaddisznó Tél

Október

2018. november 04. 22:49 - PlankToni

Színekre "várva"

...eltelt Szeptember...A koronás fők már befejezték a nászt, a fáradalmaikat pihenik. A "nyárias hőmérsékletű" szeptemberben a természet színei, lombozat, levelek még mondhatni "üde" zöld színben pompáztak. Hiányoztak a színt hozó hűvös éjszakák, amelyek megfestik a leveleket.

 Október! Októberben, illetve szeptember végén egy különös hang hallatszik az őszi erdőn...megkezdődik a lapátos lovagok, lovagi tornája, a dám barcogás. Ez egy semmivel össze nem téveszthető és hasonlítható hang, "furcsa" horkantásnak "röfögésnek" tűnik. Azon területeken ahol gím és dám együttesen megtalálható, szeptember közepe után az agancsárok bőgése közé keveredik eme "furcsa" hang, Felejthetetlen élményhez juttatva az erdőt járó embert!

A hónap közepe után, Szicsó ( Gyene Szilárd) barátommal "szövetkezve" egyeztettünk, hogy megnézzük milyen mozgás van, milyen a barcogás...Szabad kezet kaptunk adott terület részen, ott aznap hajnalban - reggel nem vadásztak! Ugyanis dámos területeken ilyenkor van a fő szezon, a karácsony, csúnya szóval élve "aratása" az egész éves munkának.

Tervünk az volt, hogy a terület szélén, ahol néhány gesztenye a is található "letáborozunk", álcaháló mögé bújunk és várunk. Ahogy az alábbi képen látható, kicsit korábbról... 

blog.jpg

 

Jó ideje várakoztunk már, semmi sem mozdult. A fényviszonyok is folyamatosan változtak, hol borult, hol kisütött.

Éppen hálót bontottunk, ugyanis egy bikát hallottunk pár nyiladékkal odébb folyamatosan barcogni, gondoltuk, hogy szerencsét próbálunk vele. Ahogy levettük a hálót, akkor lépett ki kettő fiatal (azonos korú) dámbika a nyiladékra. Próbáltuk a helyzetet kihasználni.

blog_6.JPG

Nézelődtek...közeledtek...

blog1_8.JPG

blog3_8.JPG

blog4_7.JPG

blog5_7.JPG

Ahogy közeledtek valami gyanússá vált számukra, meghallották a gépek kattogását és beváltottak a sűrűbe.

Mi folytattuk amit elkezdtünk, összeszedtük a sátorfánkat és elindultunk. Útközben sikerült egy kíváncsi borjút fényképeznem, ő még tapasztalatlan...

blog6_6.JPG

Ahogy közeledtünk a barcogó hely felé nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a szerelmes lovag egy fedett helyen mondja a magáét, elég sűrű helyen "parádézik". Terv: a közelében lévő nyiladékon "beálcázva" várakozunk, ugyanis ilyenkor számítani lehet jövés - menésre a közelében, fiatalabb bikák részéről...

Az alábbi kép telefonnal készült, köszönöm Szicsó Barátomnak! Itt látható a helyszín is...

keszul.jpg

Jól gondoltuk, nem csalódtunk. Volt jövés - menés...némelyik bika olyan közel jött ki előttem, hogy egyből elugrott, egyből gyanús lettem. Na de nem mindegyik volt ilyen bizalmatlan!

blog7_6.JPG

blog8_6.JPG

Ezeket a színeket semmi sem adja vissza igazából, szerintem! Ezt látni kell! A képen látható lapátos dalia volt a legnagyobb amely megmutatta magát.

blog9_5.JPG

Fiatalabb korosztály...azért mindig gyanús volt valami azon a nyiladékon számukra!

blog10_5.JPG

blog11_5.JPG

Az alábbi "sorozaton" látható, hogy bizonyos esetekben jól jön a "zoom"...(véleményem szerint!)

blog13_2.JPG

blog12_4.JPG

blog14_2.JPG

Színpompás alagútban, avagy pazar képkeretben.

blog15_2.JPG

Ezzel a fenti képpel búcsúzott tőlem az a reggel! Köszönöm Barátomnak a lehetőséget! Ahogy ott ültem és várakoztam a fejem felett elhúzó vadlibák hangja, "gágogása" nyomatékosította, hogy bizony itt van az ősz, itt van újra!

...eltelt egy - két hét...a hónap legutolsó napja, egy másik vidéken. Itt is felszabadult a terület, vége a vadászatnak.

Kiérve két bikát hallani még folyamatosan barcogni a barcogó "placcról". Nyakamba vettem az állványt, és próbáltam a közelükbe férkőzni.

Útközben belebotlottam egy tehénbe, amely éppen a bikák irányából jött, majdnem az utolsó pillanatban vettem észre! A fényviszonyok még eléggé kopottasak voltak...

blog_7.JPG

A barcogó hely közelébe érve szembesültem vele, hogy a bikák a domb tetején mondják a magukét, eléggé fedett helyen. A képen látható lapátos barcogott még elég intenzíven, tehenet talán egyet  láttam a közelében, a fiatal, gyerek bikákat hajkurászta a placcon...egy másik csak meg - meg szólalt...lefényképeznem nem sikerült!

blog1_9.JPG

blog2_8.JPG

A fiatalabb generáció jött - ment...persze takarásban mindig.

blog3_9.JPG

blog4_8.JPG

blog5_8.JPG

A képeken látható módon kihívás elé állítottak, a terep sem volt egyszerű, elég meredek domboldal, a takarás, mind - mind nehezítette a dolgomat, némelykor úgy éreztem, hogy "bújócskát" játszanak velem! Viszont a nyomok a barcogó helyen arról árulkodtak, hogy nagy volt a jövés - menés, nagy csaták színtere volt! Majd jövőre...

De igazából ettől szép! ...nem attól amit ad, hanem amit ígér!

Verőfényben az őszi lombozat. 

blog6_7.JPG

blog7_7.JPG

Engedd meg kedves Olvasó, hogy írásomat az alábbi képekkel fejezzem be...

blog_8.JPG

blog1_10.JPG

blog4_9.JPG

blog3_10.JPG

...hisz, itt van az ősz, itt van újra!

 

 

 

Szólj hozzá!
Címkék: Barcogás

SZEPTEMBER

2018. október 17. 00:44 - PlankToni

Bőség kosarával...

 SZEPTEMBER....így csupa nagybetűvel! Hisz nekünk, nagyvad fotósoknak is ugyan azt jelenti! Karácsonyt - ünnepet! Ugyan olyan izgalommal várjuk mi is...hisz ránk is ünnep napok várnak!

Az utolsó bejegyzésemet azzal fejeztem be, hogy reménnyel és "vágyakozással" várom a Szeptembert, hogy talán idén sikerül...ezt Rád bízom, Kedves olvasó, döntsd el magadban a végén, hogy sikerült -e!? 

Alig ért véget az üzekedés, mondhatni, a figyelmem a szarvasok irányába terelődött! Mentem amikor csak tudtam, vártam az ELSŐ-t, az első jelet, hogy elkezdődött, az első morcogást - hangolást. Ami augusztus 20-a után meg is történt, igaz, ekkor még egyben voltak (egy rudliban) a bikák, de egy - egy már hangolt, készült a nászra.

Vártam a híreket "délről"is, idén nagy reményeket fűztem hozzá. Míg egyszer csak jött a hír, hogy már javában áll a bál...készen állnak a "legények" a mulatságra!

Egy estét (távcsővel felszerelkezve) rászántam és megnéztem mi újság.Leírhatatlan élmény volt...hűvös este, ködpára úszott a nádrengeteg felett, a lemenő nap utánozhatatlan színeivel és körben 7 - 8 bika vágyakozó hangjával, ezek azok a pillanatok, amelyek mindent megérnek és egy életre bevésődnek, amelyre évek múltán is emlékezik az ember! 

A következő adandó alkalmat ki is használtam.Egy délután volt.Kedves Cimborámmal (K.L.) útra is keltünk, hogy szerencsét próbáljunk és megmutathassam neki a Mezőföldet...délután fél 4 körül szólalt meg az első, bent a nádban.Alig, hogy megadta a hangot, fokozatosan a többi is becsatlakozott! 

Mi egy les alatt álltunk és vártuk, hogy az előttünk lévő sásos - gazos részre kiváltson valamelyik agancsár.A távolabb eső nádfal előtt volt nagy jövés - menés, 4 -5 bika parádézott, de sajnos a gépnek messze voltak...

A várakozás közben tőlünk jobbra, 100 m-en belül egyszer csak megszólalt egy kereső bika, ami közeledett.A leshelyünk előtt 40 m-re volt egy vad dohány folt, ami takarásnak kitűnő volt.Megragadtuk az alkalmat és kihasználtuk...

Az alábbi látvány fogadott minket. Páratlan 12-es lőhető ( 6 kg körüli) bika.

blog_4.JPG

És bőgve közeledett, azért szemmel tartva..

blog1_6.JPG

blog2_6.JPG

blog3_6.JPG

Parádézott...

blog4_5.JPG

Amire a közelben lévő vetélytárs (a kihívott) reagált, egyszer csak megjelent két agancsszár a dohány felett.

blog5_5.JPG

Szemmel láthatólag is voltak méretbeli különbségek...Igazán szemre való bika.

blog6_4.JPG

Fegyverét feldíszítve, hogy nagyobbnak tűnjön.

blog7_4.JPG

Előttünk 20 - 30 méterre kerülgették egymást.

blog8_4.JPG

Teljes valójában.

blog9_3.JPG

Fenyegető, lassú, kimért de határozott mozdulatokkal közeledett.

blog10_3.JPG

Belebőgve a lencsébe!

blog11_3.JPG

Méregették egymást (a takarás miatt ennyi sikeredett), egy "röpke"csörte történt és a gyengébb egyből hátrált, tőlünk ellentétes irányban. Itt szembe tűnőbb a méretbeli különbség!

blog12_2.JPG

A győztes pedig hangot adott a sikerének!

blog13.JPG

Megint megmutatta magát.

blog14.JPG

Ahogy szűnt a harc heve, úgy tisztult a kép és egyből gyanúsak lettünk számára.

blog15.JPG

A nap méltó képen búcsúzott! Ezeket a színeket igazából a fénykép sem adja vissza...ezt át kell élni!

blog16.JPG

A következő alkalommal hajnalban mentünk ki, egy kedves barátommal (P.I.), hogy egy életre szóló élményhez jusson Ő is.

Alig állítottuk le az autót, már hallani lehetett a koncertet, amelyet 10 - 15 szerelem hevében "égő" lévő bika tud adni. Beálltunk a les alá, de akkora pára - köd ereszkedett alá, hogy 20- 30 méterre csökkent a látótávolság.Ekkor elhatároztuk, hogy a kukorica takarásában (amely a nádas mellett húzódott) cserkelünk, beljebb megyünk a terület "szívébe". A köd - pára ahogy leereszkedett úgy távozott is...

Felejthetetlen őszi, szeptemberi képet, hangulatot árasztva, tárulva elénk!

blog_5.JPG

600 mm-en.

blog1_7.JPG

blog2_7.JPG

A fenti képen látható bikának gyanúsak lettünk, beváltott a nádba.(A szemfüles olvasónak ismerős lehet a képen látható agancsár!)

A nádfalat vallatva szembetűnt egy nem mindennapi agancsos...amikor megpillantottuk nem tudtuk eldönteni pontosan, hogy fekszik vagy áll, ugyanis a fenti képen látható bika állt a sásban, ott ekkora volt a takarás.De fél óra eltelte után sem mozdult, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy fekszik és megpróbáljuk megközelíteni.

blog3_7.JPG

Távolról is "nagyot mutat".

blog4_6.JPG

blog5_6.JPG

Hol a bika?

blog6_5.JPG

Ahogy méterről - méterre közelebb jutottunk hozzá.

blog7_5.JPG

Míg nem egyszer csak félre fordult a korona...és álomba szenderült Őméltósága.

blog8_5.JPG

blog9_4.JPG

Még közelebbről...

blog10_4.JPG

Teste is látható valamelyest.

blog12_3.JPG

Itt eszmélt fel, a perspektíva azért ilyen, mert a takarás miatt teljesen ki kellett húznom a monopod lábát és titkon abban bíztam, hogy előbb fel fog állni és megnéz, hogy mi ez itt előtte...mikor elaludt még nem volt itt! 8 év körüli 10 - 11 kg...még van hova fejlődnie!

blog13_1.JPG

 Nem, nem állt fel, egyből elugrott de még vissza tekintett...

blog15_1.JPG

blog14_1.JPG

blog11_4.JPG

Eme fenti képpel búcsúzom Szeptembertől...megfáradt harcos, győztes csatákat megidéző szép álmokat! Bízom benne, hogy jövőre ugyan itt, ugyan ekkor találkozunk! Utadat kísérjék az égiek, mert még korai lenne számodra...!

blog18.JPG

Viszlát Szeptember!

 

3 komment
Címkék: Szarvasbőgés

A kíváncsi

2018. szeptember 10. 23:56 - PlankToni

Aki nem hisz a szemének...

...próbálom magam utol érni...

Az alábbi történet is augusztus hónapban történt.

Az őzek násza már a vége felé járt, a szerencse elpártolt mellőlem idén augusztusban, legalább is ami a bakokat illeti, úgy érzem (éreztem), de nem adtam fel. Amikor csak tehettem, mentem.

Délután, kicsit korábban indultam, ugyanis az volt a tervem, hogy befészkelem magam egy bokor tövébe a kaszáló "belsejében"található csenderes szélén. Kiérve a rétre, tapasztaltam, hogy felbálázták a rendeket.Ez még előnyös is lehet számomra, gondoltam.

Alig indultam el a kitűzött leshelyem felé, mikor egy sutát vettem észre a rét egy eldugott szegletében. A bálák takarását kihasználva próbáltam a közelébe férkőzni. Ekkor még hét ágra sütött a nap, nagyon kemény fények voltak.

blog_3.JPG

Sütött - beborult...

blog1_5.JPG

Több képet nem is sikerült készítenem az eltervezett helyen, szarvasokat hallottam mozogni, de kiváltani nem váltottak.Ahogy fogyott a fény és eljárt az idő, felszedelőzködtem és elindultam kifelé a kaszálóról, azzal a szándékkal, hogy az esetlegesen kiváltó szarvasokat már ne zavarjam meg.

A terület szélén még megálltam és várakoztam, kis időm még volt, amely még akár alkalmas is lehet a fényképezésre - gondoltam, az ördög soha sem alszik "felkiáltással".

Balra eltekintve egy bakot vettem észre az erdőből kijőve...amely le is feküdt egy kis bokros liget szélén, alkalmas takarást nyújtva a cserkelésre, megközelítésére. Számításaim nem jöttek be, valami mégis gyanús lett neki és elugrott...

Ott ahol jártam, leültem és vártam, nézelődtem, hallgattam a madarak melódiáját, természet hangjait és próbáltam kihasználni minden egyes percét annak a  harmóniának amelyet csak a természet tud nyújtani.

Balra, a horizont felé pillantva egy kíváncsi fül"párt"vettem észre, amelyet követett a többi. Amennyire tudtam, lapultam, hogy ki ne szúrjanak.

blog2_5.JPG

Lassan legelészve közeledtek, csipegettek, vakaróztak.

blog3_5.JPG

De bizonyos közelségben már gyanús lett a gép hangja.

blog4_4.JPG

blog5_4.JPG

blog8_3.JPG

Annyira felkeltette az ifjú kíváncsiságát, hogy alig fért bele képbe.

blog6_3.JPG

blog9_2.JPG

Portrét is tudtam készíteni. (Mint aki nem hisz a szemének.)

blog7_3.JPG

Triumvirátus.

blog10_2.JPG

Az alábbi bikát a keresőben (gép keresőjében) láttam meg.

blog11_2.JPG

Így ért véget számomra augusztus hava...és a lentebb látható módon indultunk el szeptember kapujába.Tele reménnyel  - "vágyakozással" mint az erdő koronás királyai, hogy talán az idén sikerül...egy olyan képet készíteni...! 

blog12_1.JPG

Szólj hozzá!
Címkék: kíváncsi gímek

Egy szerencsés reggel

2018. szeptember 10. 22:55 - PlankToni

Jókor, jó helyen...

...az alábbi felvételre sokat vártam, mai "kifejezéssel"élve - bakancslistás - volt (titkon remélem, hogy lesz még rá alkalmam barangolásaim során). A sakál...

 Üzekedés idején történt.

Hajnali 4-kor már úton voltam a "megszokott"helyre, mondhatni.Még félhomályban sikerült elfoglalni a "leshelyemet" egy keskeny nyiladékon, amely egy kukorica tábla és egy nagyobb kiterjedésű nádasos - sásos terület közé van ékelve.Szarvasok voltak kint rajta, de sajnos a fény még kevés volt a fényképezéshez, a mozgás is gyanús lett nekik, így faképnél hagytak.Bíztam a korai időben...

Alig helyezkedtem el, mikor a kukoricából 40 méterre kiváltott egy barnás "valami", a takarás akkora volt a nyiladékon, hogy csak a hátából látszódott egy sáv.

Hirtelen azt gondoltam, hogy róka.De hamar beugrott, hogy mivel is állok szemben (mint utóbb kiderült szó szerint is!). A mozgása és testtartása alapján már tudtam, hogy sakál...szerencsémre irányomba indult el!Torkomban dobogott a szívem, ugyanis ritka pillanat, hogy ez az óvatos, rejtett életet élő toportyán ilyen közelre bejöjjön.

A gép kattanására emelte fel a fejét és ugyan azon lendülettel már el is ugrott! Ez az egy kép sikerült a sorozatból...

Először a terület egy részlete...az alábbi "nyiladékon"várakoztam...

mod3_1.JPG

mod6.JPG

És a portré Őkelméről...

sakal.JPG

Mint már említettem korábban, hogy néha "sebezhető"vagyok és eltérek a "tárgytól"...most is megtörtént...az alábbi "betét"képek készültek...

mod_1.JPG

mod1_1.JPG

mod5_1.JPG

És egy kontraszt. Napfelkelte és napnyugta...na persze nem egyszerre(!)

mod4_1.JPG

mod2_1.JPG

Szólj hozzá!
Címkék: aranysakál

Őz nász...

2018. szeptember 01. 00:31 - PlankToni

Nem mindig úgy alakul, ahogy tervezzük...

...nagyon régen nem írtam...

Eltelt augusztus. Sajnos az üzekedés alatt tervezett kijutásaim nem úgy alakultak, ahogy elgondoltam (mennyiségileg). Őzek mozgása és az üzekedés intenzítása tapasztalataim alapján rapszódikusan zajlott. Sípra sem úgy jöttek, ugrottak ahogy "meg van írva".

Az alábbi képek születtek...

mod.JPG

mod1.JPG

mod3.JPG

Ők pedig nagyon szemérmesek voltak, a nyílt placcra nem jöttek ki...

mod4.JPG

A Király is megmutatta magát...

mod2.JPG

A nyúl pedig olyan közelre jött, hogy ennyi fért bele...

mod5.JPG

Összességében gyengének minősítem ezt az időszakot.

Szólj hozzá!
Címkék: Üzekedés