Már vártam a pillanatot, hogy elindulhassak...ugyanis egy általam régen látogatott területrészt terveztem bebarangolni. Valahol a Mezőföldön.
Sajnos az égiek nem így gondolták, vagyis inkább a "traktorosok", a korábbi esőzések után olyan nyomvályúk keletkezetek a földutakon, hogy "egyszerű" személyautóval nem tudtam bemenni, tovább menni rajtuk, pedig próbáltam kettő irányból is megközelíteni ezt a szegletet, de nem sikerült...
Így elhatároztam, hogy másfelé veszem az irányt, igaz, pár kilométerrel odébb, de biztosan megközelíthető (akár még rossz időben is).
Alig hagytam el a kocsit, máris kiszúrtam egy "jóképűnek"tűnő bakot a kaszálón. Koros, érett baknak néztem, ekkor még nem gondoltam, hogy módom lesz közelebbről is szemügyre venni.
Viszont Ő is észre vette a mozgást, kiszúrt és elugrott. Régi tervem (egyike), hogy egy "repülő"őzet fényképezzek, itt majdnem sikerült is, de a fény még kissé kevésnek bizonyult...
Ahogy elugrott a terület Ura, tovább folytattam utam, ami egy kukorica tábla mellet vezetett és egy nagyobb kaszálóba torkollott...ahogy kióvatoskodtam a következő szempárral találkoztam.
Egy idő után gyanús lettem és elinalt, szerencsére nem lármázta fel a környéket.
Miután vártam pár percet, hogy a vidék megnyugodjon a lármától, amit az elugrás zaja okozott elindultam a kiszemelt hely felé. Ahogy ballagok, cserkelek az úton, egyszer csak azon kapom magam, hogy az imént elugrott bak kivált az előttem lévő kukoricából és érdeklődve elindul felém az úton...egy kis hajlat mögött tűnt fel, bíztam benne, hogy kíváncsisága erősebb, mint általában az őzeknek, ha nem tudják pontosan beazonosítani a látottat.
Jelen esetben is ez történt, óvatosan leguggoltam...és a kíváncsisága győzött. A testtartásából láttam, hogy a terület Urával van dolgom, jó kondícióban lévő, koros bak.
Végül megunta és elugrott, össze kiabálva a terület eme sarkát. Ekkor már csak 80-100 méterre voltam a kiszemelt helytől, ami a fenti fényképen látszódó kukoricás széle volt. Ugyanis a kukoricatábla "innenső"szélén egy nyiladék van vágva a tábla és egy több száz hektáros nádas-sásos rész között...a túlsó szélén pedig a Sió csatorna folydogál.
A hátam mögé pillantva, a felkelő nap első sugarai bearanyozták a vidéket, ezáltal a reggelemet is.
Miután elértem leshelyem több irányból mozgás zaja hallatszott! A nyiladékra viszont nem lépett ki semmi...egyszer csak a hátam mögül zörgést hallottam a következő pillanatban már ott állt előttem teljes valóságában a korábban látott bak. Nem okozott csalódást, koros bak, bal száron szemág hiány, igazán mutatós, "sűrű"agancsnak tűnik.
Egyből felfigyelt rám.
Itt a fenti képen látható teljes valójában! ...és elugrott...Kalapot emelve búcsúztam tőle, találkozunk üzekedéskor!
Az említett nyiladékon kicsit beljebb óvatoskodtam, hátha lesz még mozgás. Egy suta váltott a kukoricából a nádasba...
Ahogy feljött a nap, úgy haladtam tovább, hátha sikerül még meglepnem csipegető, napozó őzet, esetleg szarvasokat. Egy enyhe kanyar után beléjük is "futottam"...de ők is egyből kiszúrtak, csak pár dokumentációs "kattintásra"adtak időt.
Ez a reggel ennyit tartogatott számomra!
Menet közben az alábbi "mellék fotók" készültek...néha "sebezhetőnek"érezem magam és eltérek a "tárgytól", témától (ami a nagyvad) és olyan képeket készítem mint az alábbiak...a fények játékában...
Magányosan...
Még pár szó, így is kicsit hosszúra sikerült ez az írás.
Ezt a terület részt az "Ígéret földjének" hívom, ugyanis itt bármikor össze lehet futni szarvasokkal is, tavaly szeptemberben olyan bőgés kerekedett itt, hogy némely nagyvadas területen nem volt ilyen lakodalom...
Pár kép az akkori szeptemberből, a hangulata végett.
Na, de ezt majd alkalomadtán...
